Csendes Percek aprilis 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

              2004. április 13. kedd

Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés 
és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt 
adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem 
úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok 
kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek 
üldözőitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt 
ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más 
belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd 
a halmon. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még 
hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, 
boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ne sírj többé, 
Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan 
megkegyelmez az ÚR, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, 
válaszol neked. És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a 
vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját 
szemeddel láthatod tanítódat. Saját füleddel hallhatod a 
mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se 
balra ne térjetek le! 
Ézs 30,15-21.

                       BIZALOM

Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek. 
(Zsolt 56,5)

Lelkigondozói csoportunkban a bizalom volt a témánk. A 
vezetőnk önként jelentkezőket kért egy "nagy utazásra". 
Jelentkeztem. Be kellett csuknom a szemem, majd egy másik 
társam kézen fogott, és elindultunk. Első lépéseim nagyon 
bizonytalanok és tétovák voltak. Amikor véletlenül 
beleütköztünk egy padba, egyből kinyitottam a szemem. Társam 
buzgón szabadkozott. Én viszont rájöttem, hogy teljesen 
felesleges volt ennyire aggódni, hiszen semmi más nincs 
körülöttünk, csak padok, falak és a padló. Akkor újra 
becsuktam a szemem, és most már teljes nyugalommal rábíztam 
magam a vezetőmre. Békesség töltött be, és a biztonság 
tudatával folytattam az utat.
Mély benyomást tett rám ez az élmény. Az a békesség, ami 
akkor töltött el, amikor 10 percig rábíztam lépéseimet a 
társamra, megmutatta, mennyire erősen kézben tartom saját 
életem vezetését. Habár sokszor beszéltem bizalomról, életem 
nagy részét én irányítottam. Azonban Isten drága békessége 
lehet az enyém, ha életemet teljesen átadom neki. 

Imádság: Mennyei Atyánk, amikor túl erősen kézben tartjuk 
dolgainkat, segíts elengedni azokat, és benned bízni. Ámen.

A görcsös erőlködés helyett bízzunk Istenben!
               Ann G. Moore (Connecticut, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK VEZETÉSRE VAN SZÜKSÉGÜK!