Csendes Percek május 5.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2013. május 5. vasárnap                        

Róm 7,21-8,4.

21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom
tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22 Mert gyönyörködöm az Isten
törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik törvényt
látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn
tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg
ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus
Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok
ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a
Krisztus Jézusban vannak, 2 mivel az élet Lelkének törvénye
megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3
Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt,
azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös
testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4 hogy
a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk,
hanem Lélek szerint.

                              SZABADON
                              

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a
Krisztus Jézusban vannak. (Róm 8,1)

A menyemnek lány korában volt egy Buddy nevű kutyája. Kint tartották a
szabadban egy hosszú pórázon, ami két árnyékot adó fa közé volt kikötve.
Naponta kiengedték persze egy kis szabadságra. Bár észrevette volna,
hogy szabad! Jóllehet már nem volt rajta a póráz, a kutya mégis úgy
rohangált a két fa között, mintha semmi sem változott volna.
Amikor a tükörbe nézek, néha mintha Buddy vonásait látnám. Persze, nem
a nedves orrocskájára, vagy a göndör bundájára gondolok, hanem, hogy én
sem tudok élni a felkínált szabadsággal. 27 éves koromra kétszer
elváltam, két kis gyerekkel. Rám nehezedett a szégyen és az elítéltség
érzése. Ide-oda rohangáltam a múlt hibáin rágódva, mintha egy póráz
akadályozott volna a szűk területről való kitörésben.
Amikor elolvastam, és valóban elhittem a Róm 8,1-et, akkor kezdtem
igazán értékelni a Krisztus adta szabadságot. Kívülről megtanultam, és
hangosan mondogatom, valahányszor csak rám törnek a régi érzések. Most
már elhiszem az isteni igazságot: nem az számít, hogyan érzünk, szabad
túllépnünk a múlt hibáin. Odamenekülhetünk Isten igazságának végtelen
szabadságába, az isteni szeretet és elfogadás bizodalmába.

Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy a hitet válasszuk az érzések
helyett, melyek gyakran félrevezetnek. Köszönjük a Jézus Krisztus által
adott szabadságot. Ámen.

Szabadság az, ha tudjuk és hisszük, hogy Isten elfogad és szeret.
Cathy Baker (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ EGYEDÜLÁLLÓ ANYÁKÉRT!