Csendes Percek március 3.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2013. március 3. vasárnap                       

Jn 17,20-26.

Jézus imádsága: 20 "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is,
akik az ő szavukra hisznek énbennem; 21 hogy mindnyájan egyek legyenek
úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk
legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. 22 Én azt a
dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy
mi egyek vagyunk: 23 én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé
legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy
szeretted őket, ahogyan engem szerettél." 24 "Atyám, azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy
lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már
a világ kezdete előtt. 25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged,
de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. 26
És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy
az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is
őbennük."

                           AZ ÚRI IMÁDSÁG
                           

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved. (Mt 6,9)

A városi nagyböjti istentisztelet nagy hatással volt rám. Mindenki
olyan boldognak látszott, hogy ott lehetett ezen a havas estén,
hallhatta az igehirdetést, a zenét, és élvezhette a testvéri közösséget.
Az Úri imádság azonban különösen megmaradt bennem. Nagyon megragadott,
hogy a lelkésznek csak el kellett kezdenie: "Mi Atyánk..." és mindenki
csatlakozott hozzá.
Egy tucatnyi felekezetből jövő ember forrt össze itt az imádság által.
Hitelvi különbözőségeink ellenére egy percre mindnyájan
összekapcsolódtunk az imádságban. Arra az időre, amíg Jézus szavait
közösen ismételtük, a különbözőségeinket félretettük, szívünkben és
lelkünkben eggyé váltunk.
Milyen csodálatos egység következik be - még ha ideiglenes is -, amikor
együtt mondjuk a Miatyánkot. Talán ilyenkor egy lépést teszünk Jézus egy
másik imádságának megvalósulása felé, melyben azt kérte, hogy egyek
legyünk (Jn 17,20-23).

Imádság: Drága Jézusunk, kimondhatatlanul hálásak vagyunk azért, hogy
imádságod egyesít bennünket veled és embertársainkkal. "Mi Atyánk, aki a
mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe...
Ámen.

Az Úri imádság által a többi hívővel is közösséget vállalok.
Philip A. Rice (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK A KERESZTYÉNEK EGYSÉGÉÉRT!