Csendes Percek február 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2013. február 27. szerda                       

Róm 15,1-7.

1 Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit
hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. 2 Mindegyikünk a
felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. 3 Hiszen
Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: "A te
gyalázóid gyalázásai énreám hullottak." 4 Mert amit korábban megírtak, a
mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást
merítve reménykedjünk. 5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg
nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus
akarata szerint, 6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk
Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
7 Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az
Isten dicsőségére.

                        Ő IS ISTEN GYERMEKE
                         

A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a
vendégszeretetet... az alázatosakhoz tartsátok magatokat. (Róm 12,13.16)

Megértettem az emberek reakcióját és gyanús pillantásaikat, amint
távolságtartásukat hallgatásba burkolták. A váróteremben lévő többi
emberhez hasonlóan én is a kardiológusra várakoztam. Csak hát a
narancssárga börtön-overallom, a kézbilincs és a két fegyveres őr nem
igazán segített belesimulni az átlagemberek közé. Később bejött egy idős
asszony, rám mosolygott, és azt mondta: "Isten áldja meg, remélem, jól
van".
"Jól vagyok!" - válaszoltam. Rosszkedvűségemet hirtelen nyugalom
váltotta fel. "Köszönöm szépen!" - tettem még hozzá.
Amikor mentünk vissza, a rabszállító autóban gondolkodtam el azon, hogy
az az egy ember túl tudott látni a külső megjelenésemen. Míg a többiek
másodrendű embert láttak bennem, ő meglátta bennem azt, aki ugyanúgy
Isten teremtménye, még ha el is távolodott jócskán az emberi
társadalomtól.
Pál apostol figyelmeztet, hogy figyelemmel legyünk és törődjünk
másokkal, különösen a szükségben lévőkkel és a társadalom alján élőkkel.
Mivel az ilyen cselekedetek nem mindig jönnek csak úgy maguktól,
törekvésünk mély és tartós nyomot hagyhat az emberek életében. Így
történt ez velem is.

Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünk a szükségben lévő emberek felé
környezetünkben. Segíts úgy látni őket, ahogyan te, és a te
irgalmasságoddal fordulni feléjük. Ámen.

Ki az, akit felkarolhatnék, aki "nem illik bele a képbe"?
Charles P. Axe (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A FOGVATARTOTTAKÉRT!