Csendes Percek június 8.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2012. június 8. péntek                        

Zsolt 90,12-17.

12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk
egész életünkben!
15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál,
annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját
tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

                          SZÍVÜNK NAPLÓJA
                           

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt
90,12)

Csak nézem magam előtt az üres, fehér papírlapot, nézem és várom, hogy
egy benső hang sugallatára írásra induljon kezem, de nem, nem történik
semmi. Ahogy körülöttem némán és süketen állnak a tárgyak, úgy kezem sem
mozdul, hiába akarom. A falióra mutatói is egymáshoz tapadva görcsösen
szorítják a közéjük préselődött időt. Olyan sűrű és nehéz a csend, hogy
súlyát szívemen érzem, feszít és fáj, nagyon fáj. Írnom kell, mert
kitörni vágynak börtöneikből a bennrekedt, elfojtott érzések, a ki nem
mondott szavak éppen úgy, olyan mohó szomjúsággal, ahogy a falak közé
kényszerült ember a hosszú tél után a szénaszagú legelők végtelenjére, a
mezei virágok illatára, a tavaszi Nap fényére áhítozik.
Most veszem csak észre, hogy mialatt ezeken gondolkodtam, észrevétlenül
kibomlott írni akarásomról a csomó és egy ellazult állapot szárnyain, a
papíron lassan formálódni kezdtek a betűk, egymásba kapaszkodtak a
mondatok és láthatóvá lett az, ami eddig láthatatlan mélyében
bábozódott.
Életünkkel is hasonlóképpen van ez, ha görcsös kényszerrel, erőlködve
indulunk célunk felé, nehézkesen megy minden, hamar belefáradunk, és
elbukunk, végül üres, betöltetlen papírlapok leszünk, és már nem vesszük
észre azokat a változásokat, amelyeket a Teremtő, nap mint nap szívünk
titkos naplójába ír...

Imádság: Urunk, segíts felfedezni ma is a feladatunkat. Ámen.

"Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként." (Zsolt 90,14)
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK A NAPONTA FELFEDEZHETŐ ISTENI KEGYELEMÉRT!