Csendes Percek február 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. február 15. szerda                       

2Kor 9,6-15.

6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet,
bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében,
ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az
Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét
kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg
van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."
10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és
megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."
11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely
hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az
ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat
hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat
eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért,
amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a
jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És
ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan
ajándékáért!

                       GONDOLD MEG, MIT KÉRSZ
                       

Adjatok, és adatik nektek. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan
mértékkel mérnek viszonzásul nektek. (Lk 6,38)

2003 telét egy száraz nyár előzte meg. A széna ára majdnem
háromszorosára megemelkedett. Amikor az állatokat etettük, szálra
kiporcióztuk a szénát, nehogy egy is kárba vesszen. Kitartóan
imádkoztunk több hóért, tavasszal pedig esőért. A mindennapi
szükségleteinkért könyörögtem, még a vadon élő szarvasokért is
imádkoztam. Nagyon kemény tél volt, alig volt élelem, és a jég
megnehezítette, hogy az állatok megtalálják.
Isten egy nem várt és kellemetlen módon válaszolt imáimra. A szarvasok
a mi drága szénánkat kezdték el enni. Akárhogy letakartuk, valahogy
mindig sikerült megtalálniuk.
Ezután azért imádkoztam, hogy Isten ne engedje megenni a szénánkat.
Milyen ironikus, korábban azért imádkoztam, hogy Isten adjon nekik enni,
most meg azt kérem, hogy ezt úgy tegye, hogy nekem ne kerüljön semmibe.
Szégyenkezve gondoltam arra, hányszor kérem, hogy Isten segítsen meg
valakit, de úgy, hogy én nem vagyok hajlandó tenni érte.
Isten ezeket a szarvasokat használta fel (akik azóta a farmunkon
élnek), hogy megtanítson, ne csak szóval kérjek. Mert kérni könnyű; adni
már sokkal nehezebb. Már nem tekintem a szarvasokat kellemetlen
vendégnek, sokkal inkább emlékeztetőnek arra, hogy Isten hűségesen
gondoskodik rólunk.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy megadod amire szükségünk van. Taníts
minket bőkezűen adakozni. Ámen.

Az adakozás által megmutathatjuk Isten nagylelkűségét.
Jean Bonin (Alberta, Kanada)

IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY BŐKEZŰEK TUDJUNK LENNI!