Csendes Percek szeptember 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2011. szeptember 4. vasárnap                     

4Móz 13,26-33.

26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak
egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az
egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. 27
Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél
bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! 28
De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és
még Anák ivadékait is láttuk ott! 29 A Délvidéken Amálék lakik, a
hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a
Jordán partján pedig kánaániak laknak. 30 Bár Káléb csitította a
Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és
elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, 31 de azok a férfiak,
akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni,
mert erősebb nálunk. 32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között
annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld,
amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti
lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll.
33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk
magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.

                         RAGADOZÓ MADARAK?
                          

A föld kikémlelésére elküldöttek közül néhányan azt mondták:
"Olyanoknak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk."
(4Móz 13,33)

Egy téli napon, az ablakon bámultam kifelé, és nagy, sötét
madár-árnyékokat vettem észre a havon. Csak valamilyen ragadozó madarak
vethetnek ekkora árnyékot - gondoltam, és aggódni kezdtem a ház körül
fészkelő apró állatok miatt. Amint figyeltem a fehér mezőn tovaúszó
árnyékokat, rájöttem, hogy valójában kisméretű madarak árnyékát látom,
amely olyan hatalmassá vált a fény beesési szöge miatt.
Gyakran ugyanezt a hibát követem el, amikor a problémák nagyobbnak
tűnnek, mint amilyenek valójában: a munkahely elvesztéséről keringő
szóbeszéd; annak a lehetősége, hogy egy nagy, már korhadt fa rádőlhet a
házamra; egy hirtelen jelentkező fájdalom, amely egy halálos betegség
tünete is lehet. A ragadozó madarak jelenléte megszokott a környékünkön,
és az általam rettegett katasztrófák is megtörténnek néha egyesekkel. De
sokkal gyakrabban a félelmeink annyira felnagyítják a problémáinkat,
hogy azok valósággal óriásnak tűnnek.
Nem kell félnünk a jövőtől. Mindegy, hogy csak egy kisebb kérdéssel,
vagy egy nagyobb nehézséggel kell szembenéznünk, bízhatunk Isten
ígéretében, aki nem hagy magunkra.

Imádság: Istenünk, emlékeztess, hogy nem a félelemnek, hanem az erőnek
lelkét adtad nekünk. Ámen. (2Tim 1,7)

Amikor Isten hűségére tekintünk, "a hollók verébbé válnak".
Diane Adams (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK RETTEGNEK A JÖVŐTŐL!