Csendes Percek október 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. október 15. szombat                       

Jn 20,19-29.

19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek
a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak,
eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!"
20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A
tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. 21 Jézus erre ismét ezt
mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is
elküldelek titeket." 22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta:
"Vegyetek Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok
bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei
megmaradnak."
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem
volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt
hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a
kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és
nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." 26 Nyolc nap múlva ismét
benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak,
bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" 27
Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a
kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy
hitetlen, hanem hívő." 28 Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én
Istenem!" 29 Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel:
boldogok, akik nem látnak és hisznek."

                      A KÉTELKEDÉSTŐL A HITIG
                       

Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts
a hitetlenségemen!" (Mk 9,24)

Tamás, akit gyakran "hitetlen Tamásnak" hívunk, nagyon nehezen tudta
elhinni Jézus feltámadását. Azt hiszem, azért szerepel a története a
Bibliában, mert nem volt ebben egyedül. Rengetegen voltak akkor, és most
is, akiknek nem könnyű hinniük. Tamás tanít meg minket, hogy lehet nehéz
kérdéseket feltenni, őszinte kételkedéssel szembenézni, és kézzelfogható
kapcsolatot keresni Jézus Krisztussal.
Örülök, hogy az egyházi tradícióm megengedi az ilyen fajta keresést.
Szállóigévé vált gyülekezetünkben, hogy az őszinte kételkedés nem mond
ellent a hitnek, hanem szükséges része az egészséges, növekedő, éretté
váló hitnek. Templomunkban van hely azok számára, akik most kezdik
követni Jézust, és szeretnék tisztázni kérdéseiket az ő jelenlétében,
aki ismeri a válaszokat.
A feltámadt Krisztus olyan helyeken is megjelenik, ahol legkevésbé
számítunk rá. Minden "hitetlen Tamásnak" mondja Jézus: "Jöjj, van hely
számodra az országomban. Kövess engem!" Akik valóban megtalálják a hitet
- olyan hitet, melyet érdemes keresni - azok hite őszinte kételkedésből
és igazi alázatból születik.

Imádság: Krisztusunk, felajánljuk magunkat neked úgy, ahogy vagyunk, a
kétségeinkkel és hitünkkel együtt. Ámen.

A kételkedés nem ellenszegülés, hanem fontos része a hitnek.
James A. Harnish. (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ŐSZINTE KÉTELKEDŐKÉRT!