Csendes Percek szeptember 11.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2010. szeptember 11. szombat                     

1Kir 19,1-18.

1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a
prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az
üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap
ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt,
elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai
Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi
járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt,
és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok
jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.
De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl,
egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült
lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az
ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj
föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és
ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven
éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak
így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt:
Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai
elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig
fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el
akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR
színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a
hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a
szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a
földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a
tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt
meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a
barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt,
Illés? 14 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek
Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták
oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam
meg, de az én életemet is el akarják venni. 15 Ekkor azt mondta neki az
ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor
odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. 16 Azután Jéhút, Nimsi fiát
kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig
kend fel prófétává a magad helyébe! 17 És aki majd megmenekül Hazáél
kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt
Elizeus öli meg. 18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden
térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem
csókolta meg azt.

                      TANULJUNK MEG HALLGATNI!
                      

Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes
a haragra. (Jak 1,19)

Ötven éve vagyok amatőr rádiós. Bár nagyon szeretek beszélgetni az
emberekkel a föld minden tájáról, ezekben az években valószínűleg
többet hallgattam, mint amennyit beszélgettem. A lehető legtöbb
országból akarok adást fogni, s ennek érdekében képes vagyok akár
órákon át várni egy adott rádióállomásra. Gyakran türelmesen végig
kellett hallgatnom az állomás gyenge hangjait a légköri zavarok és az
erősebb adók interferenciái közepette, de az is előfordult, hogy egyes
kormányok zavaró jeleket küldtek, hogy akadályozzanak bizonyos
adásokat.
Az amatőr rádiózás gyakorlata hasonlít arra a lelki gyakorlatra,
ahogyan kiszűrjük Isten hangját a világ gyakran sokkal erősebb hangjai
közül. Ez Jakab apostol fenti szavaira emlékeztet, hogy legyen mindenki
gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra (Jak 1,19). Ha gyors vagyok
a beszédre, akkor hajlamos vagyok elmulasztani azt, ami elhangzik. A
hallgatás először is lehetővé teszi, hogy meghalljam az üzenetet. Ha
befogadom a nekem szóló üzenetet, az segít megértenem, hogyan
gondolkodik és érez a másik fél.
Istenünk gyakran szól halk, szelíd hangon (1Kir 19,12), melyet könnyen
elmulaszthatunk, ha nem figyelünk rá türelmesen az élet zavaró hangjai
közepette.

Imádság: Mesterünk, adj bátorságot és türelmet ahhoz, hogy meghalljuk a
te hangodat és egymásét is. Ámen.

Figyeljünk Isten hangjára a zajos helyeken!
Ernest S. Lyght (Nyugat-Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ AMATÖR RÁDIÓSOKÉRT!