Csendes Percek november 1.

2010. Nov. 1., H, 03:41:03 CET

                       2010. november 1. hétfő                        

ApCsel 8,26-40.

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé
a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és
elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok
királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve,
és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve
olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és
csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy
Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit
olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg
nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön
mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a
juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem
nyitja meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet,
nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az
udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a
próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és
az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint
tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari
főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?"
37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő
pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a
ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor
kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé
az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40 Fülöp pedig
Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az
evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.

                      NEM CSAK EGY MÁSIK KÖNYV

Az Úr döntései igazak... kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál
is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. (Zsolt 19,10-11)

A hittantanárunk Újszövetségeket osztott szét közöttünk. Néhány
osztálytársam ugyanolyan könyvnek tartotta, mint a többit, amelyekre
egy-egy védőborítót kellett otthon ráhúznunk. Egy újabb könyv, amit be
kell valahogy tuszkolni a már amúgy is túlzsúfolt, rendetlen
iskolapad-fiókba. Ez is csak egy könyv, amivel meg kell majd terhelni a
nehéz iskolatáskát.
Nekünk, akik ismertük és szerettük az Újszövetséget, ez a könyv többet
jelentett ennél. Örültünk, hogy befedhetjük kívülről, de sokkal inkább
ki akartuk nyitni, és elmondani belőle a "jó hírt" azoknak a
barátnőinknek, akiknek a könyv belső tartalma is "be volt fedve"!
Mennyire el akartuk mondani nekik, hogy a Biblia sokkal több, mint egy
befedni való könyv! Ez az egész világnak szóló ajándék.

Imádság: Segíts Urunk, hogy a Bibliát kibontsuk a borítójából, és
megosszuk a jó hírt minden ismerősünkkel. Ámen.

Mikor tettem bizonyságot valakinek a Bibliában található "jó hírről"?
Nicola Priest (Anglia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÉG NEM TALÁLKOZTAK AZ ÖRÖMHÍRREL!