Csendes Percek október 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. október 18. szombat                       

Jn 21,15-19.

15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia,
jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram,
te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az
én bárányaimat!" 16 Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia,
szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!"
17 Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e
engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy
szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat! 18
Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted
magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod
a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." 19 Ezt
azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent.
Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"

                         A KORLÁTAINKON TÚL
                         

Jézus azt mondta Péternek: "Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17)

Egyik szombat délután hatan gyűltünk össze a templomunk bejárata előtt.
Egymás kezét megfogva rövid imát mondtunk, és autóba szállva elmentünk
egy hajléktalan szállóra, az esti ételosztásra. Az elektromos
biztonsági kapun belépve, egy komor csarnokon át követtük kísérőnket a
nagy terembe, amely hosszú asztalokkal és székekkel volt berendezve.
Magasan egymásra rakott műanyagtálcák várták, hogy megtöltsék őket
étellel a nagy, fedett üstökből.
A kis kiszolgáló helyiségben fölvettük a gumikesztyűket és a
hajhálókat. Az emberek összegyűltek, és felsorakoztak a hosszú fal
mentén. Én a krumplipürével telt üst mögé álltam, és elkezdtük tempósan
osztani az ételt. A hajléktalanok szemében szeretetet és kedvességet
láttam. Mialatt átnyújtottam nekik a tálcát, sokan ezt mondták: "Isten
áldjon!" Soha nem részesültem még ennyi áldásban. Nem csak szavaikkal,
hanem a jelenlétükkel is áldást jelentettek nekem.
Amikor kilépünk a megszokott kényelmes életformánk kereteiből, és a
szerényebb körülmények között élők felé szolgálunk, mi is áldásokban
részesülünk.

Imádság: Urunk, kérünk, serkents, hogy kényelmünkből kilépve a
rászorulóknak szolgálni tudjunk. Ámen.

Minden szolgálattal Istent új módon ismerhetjük meg.
Emily Tipton Williams (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A HAJLÉKTALANOKÉRT!