Csendes Percek október 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. október 17. péntek                       

1Sám 16,4-13.

4 És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett
Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés
szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy
áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek
velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta
őket az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot,
ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. 7 De
az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes
növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember.
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a
szívben van. 8 Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel
elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette
oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda
Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket
nem választotta az ÚR. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad
itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat
őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd
ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát
neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű
volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel
pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében.
Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.
Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.

                       ÉRTÉK AZ ÉRTÉKTELENBŐL
                       

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van. (1Sám 16,7)

Édesapámmal az uszadék fák között keresgéltünk a Csendes óceán
hullámok-szaggatta partvonala mentén. A fát apám falióra-szekrények és
asztalkák készítésére használta. Segíteni akartam neki, egyik
fatörzstől a másikig szaladva húzgáltam ki a nagyobb darabokat. De úgy
tűnt, apám nem ilyeneket keres.
Végül, miután már egy órát keresgéltünk le, s fel a parton, apám
megállt egy összevissza kuszált fa törmelékhalmaza mellett. "Ez a
megfelelő" - mondta, és kihúzott a csomóból egy összetekeredett vastag
gyökeret.
Nem akartam hinni a szememnek. "Csak nem ezt az öreg, koszos szemét
fadarabot akarod használni?" "Ne csak azt nézd, hogy most milyen!
Gondolj arra, mi lehet belőle!" - válaszolta. A szobám falán függő
jávorfa-gyökér falióra mindig arra emlékeztet, ne a láthatók után
ítéljek, mert Isten sem így tesz.
A Sámuel első könyvéből olvasott igeszakaszban azt látjuk, hogy Isten
nem a külső megjelenést nézi, hanem a szív állapotát. Nem különös dolog
tudni azt, hogy Istenünk nem csupán azt látja, akik most vagyunk, hanem
azt is, amivé lehetünk?!

Imádság: Uram, taníts másokra, és saját magamra is a te szemeddel
tekintenem. Ámen.

Ahol mi csak haszontalan szemetet sejtünk, Isten a leendő mesterremeket
is látja.
Dwayne K. Buhler (Brit Columbia, Kanada)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM LÁTJÁK, MILYEN FONTOSAK ISTEN SZÁMÁRA!