Csendes Percek július 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2008. július 7. hétfő                         

1Kor 2,9-16.

9 Hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem
hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az
őt szeretőknek. 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által;
mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki
ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az
emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami
Istenben van, csak Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk,
hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten
ajándékozott nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi
bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a
lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. 14 A nem lelki ember
pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket
bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon
lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban mindent megítél, de őt
senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy
őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

                              VEZETÉS
                               

Mert hitben járunk, nem látásban. (2Kor 5,7)

Connie barátnőmnek sok problémája volt a szemével. Kórházba került,
ahol fontos dolgot tanult meg az Istenbe vetett hitről. Megoperálták,
és mindkét szemére kötés került. Semmit nem látott, így teljesen
ápolónőire, az ő látásukra bízta magát, minden teendőt ők végeztek el
körülötte. Amikor levették a kötést az egyik szeméről, és már látott
valamennyire, nyomban azon volt, hogy ellássa magát. Ám mivel még nem
látott jól, gyakran előfordult, hogy ügyetlennek bizonyult, kénytelen
volt feladni, és segítséget kérni.
Connie elmondta nekem, amit megtanult ebből: legtöbben hasonló módon
ügyetlenkedünk életünk során. Képességeink korlátozottak, amikor magunk
akarunk megküzdeni problémáinkkal. Mivel egy kicsit látunk,
megpróbáljuk a magunk módján megtalálni az utat - pedig azt csak a
mindent látó, hatalmas Isten tudja. Isten arra vágyik, hogy kézen
fogva, gyengéden átvezessen bennünket a nehéz időkön.

Imádság: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te
neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a
mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és
bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a
gonosztól." Ámen. (Mt 6,9-13)

Isten előre látja az utat, és végig akar vezetni rajta.
Janet George (Cheshire, Anglia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK SZEMÜK VILÁGÁT VESZÍTETTÉK!