Csendes Percek november 26.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. november 26. hétfő                       

Fil 1,3-19.

3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és
mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5
mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind
a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte
bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell
gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel
fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is
mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8 Mert tanúm az
Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus
szeretetével; 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább
gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; 10 hogy
megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a
Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit
Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.
12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az
evangélium terjedését szolgálja, 13 mert ismertté lett az egész
testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem
bilincseimet, 14 úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom
körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten
igéjét. 15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások
jóakaratból hirdetik a Krisztust: 16 ezek szeretetből, mert tudják,
hogy az evangélium védelmére rendeltettem, 17 azok pedig számításból,
nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy
gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.
18 Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár
színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek
örülök. Sőt még inkább örülni fogok. 19 Mert tudom, hogy ez
üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének
segítsége által.

                             AMI SZÁMÍT
                             

Amikor megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az
Úr kaput nyitott előttem, nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem
találtam Tituszt. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.
(2Kor 2,12-13)

Mi lehetett Pál problémája Tróászban? Jött, látott, és elment. A
motiváció nem lehetett a probléma. Ő volt a pogányok lelkes apostola,
akit maga Krisztus hívott el. És az út világos volt. Isten ajtót
nyitott Tróászban, és Pálnak csak át kellett volna mennie rajta. Az
emberek üdvözölték őt és az üzenetét. De Pál lelke nem nyugodott. Nem
tudott összpontosítani; ideges volt. Miért? Mert Titusz nem volt ott.
Barátja társasága és támasza nélkül a nagyszerű apostol nyilvánvalóan
nem tudott szolgálni.
A nyugati kultúrák azt mondják, hogy álljunk a saját lábunkra, és
egyedül önmagunkra támaszkodjunk, ha bajba kerülnénk. De Pálnak
szüksége volt a barátjára. Nekem is szükségem van a barátaimra! A
keresztyén közösség megerősít és segít, hogy átlássak a dolgokon; a
legjobbat hívja elő belőlem, és segít, hogy bízzak magamban. Ráadásul,
keresztyén barátaimmal jó lenni. Szeretném, ha Isten engem is
megtöltene szeretettel és hálával a barátaim iránt. Hisz a nap végén
csak a szeretet számít, amit egymással megosztottunk.

Imádság: Szerető Istenünk, áldunk téged jóságodért és hűségedért, amit
a barátainkon keresztül is megtapasztalhatunk. Ámen

A hűséges barátság az Isten szeretetére emlékeztet.
John Franklin (Észak - Palmerston, Új-Zéland)

IMÁDKOZZUNK A BARÁTAINKÉRT!