Csendes Percek május 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. május 17. csütörtök                       

Zsolt 32.

1 Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs
lelkében álnokság.
3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári
hőségben. (Szela.)
5 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam,
hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet,
amit vétettem. (Szela.)
6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek
áradnak is, nem érik el őt.
7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás
örömével. (Szela.)
8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot
adok, rajtad lesz a szemem.
9 Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek
kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít
hozzád.
10 Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel
veszi körül.
11 Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz
szívűek!

                         FELSZABADULT SZÍV
                          

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs
meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő:
megbocsátja bűneinket. (1Jn 1,8-9)

Több héten át magányosan szenvedtem el fájdalmat, kellemetlenséget,
remélve, hogy majd csak elmúlik. Nem gondoltam, hogy egy orvos bármit
is segíthetne rajtam. A probléma azonban fokozatosan rosszabbá vált,
míg végül orvoshoz mentem. Kiderült, a gond egyszerűen megoldható, és
hamarabb meggyógyulhattam volna, ha nem várok olyan sokáig. Zavart,
hogy szükségtelen szenvedéseket okoztam magamnak.
Gyakran hasonlóan gondolkodunk a bűnről. Olykor évekig szenvedünk
miatta. Nem keressük a segítséget, mert azt gondoljuk, nincs segítség.
Meg vagyunk győződve, hogy senki nem fog megérteni, vagy félünk, hogy a
bűnvallás csak ront a helyzeten. Azt hisszük, hogy jobb a bűnnel együtt
élni, mint felfedni és foglalkozni vele. Így hát csendesen szenvedünk,
s állandóan félünk, hogy titkunk kiderül, és azt kívánjuk, bárcsak
megváltoztathatnánk a múltat.
Nem vagyunk egyedül ezekben a félelmekben; Isten segítséget kínál. Ha
szívünk szenved, mehetünk az igazi Orvoshoz, és engedhetjük, hogy
egyszer s mindenkorra meggyógyítson a bűnünkből. Az eredmény pedig egy
felszabadult szív lesz.

Imádság: Atyánk, eléd jövünk és megvalljuk, hogy bűnös emberek vagyunk.
Saját vágyainkat jobban akarjuk, mint téged. Légy irgalmas hozzánk, és
tisztíts meg minket! Ámen.

Ha kérjük Istent, ő szabaddá tesz.
Richard O. Wade (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK A MEG NEM VALLOTT BŰNEIKBEN VÍVÓDÓKÉRT!