Csendes Percek május 18.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2007. Május. 18., P, 03:41:02 CEST


                        2007. május 18. péntek                        

2Kir 4,8-37.

8 Egyszer Elizeus elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki
marasztalni szokta őt, hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt,
betért oda, hogy nála egyék. 9 Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd
csak, én tudom, hogy Isten szent embere az, aki mindig betér hozzánk.
10 Építsünk neki egy kis felső szobát, tegyünk bele neki ágyat,
asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön!
11 Történt egyszer, hogy odaérkezett Elizeus, megszállt a felső
szobában, és lefeküdt ott. 12 Majd ezt mondta Géhazinak, a szolgájának:
Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt, aki megállt
előtte. 13 Még ezt is mondta szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy
milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e
valamilyen ügyed, amelyről beszélhetnék a királlyal, vagy a
hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom.
14 Elizeus ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? Géhazi közbeszólt:
Hiszen nincs fia, a férje meg öreg. 15 Elizeus így szólt: Hívd ide az
asszonyt! Amikor odahívta, az megállt az ajtóban. 16 Elizeus így szólt:
Egy év múlva fiút ölelsz. Az asszony így felelt: Ugyan, uram, Isten
embere, ne ámítsd szolgálódat! 17 De teherbe esett az asszony, és fiút
szült egy év múlva, abban az időben, amelyet Elizeus megmondott neki.
18 Amikor felnőtt a gyermek, egy alkalommal kiment az apjához, az
aratókhoz. 19 Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem!
Az apja meghagyta a szolgájának, hogy vigye el az anyjához. 20 Az föl
is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor
meghalt. 21 Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az
ágyára, rázárta az ajtót, és elment. 22 Odahívta a férjét, és így
szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek az
Isten emberéhez, aztán visszatérek. 23 De a férfi azt kérdezte: Miért
mégy ma hozzá? Hiszen nincs sem újhold, sem szombat! Az asszony így
szólt: Hagyj békén! 24 És fölnyergelve a szamarat, ezt mondta a
szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a
vágtatásban, amíg nem szólok neked! 25 Elment tehát, és megérkezett az
Isten emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor az Isten embere távolról
meglátta őt, így szólt Géhazihoz, a szolgájához: Nézd csak, az ott a
súnémi asszony! 26 Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól
van-e a férje, és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt: Jól! 27
De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi
odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd,
hiszen el van keseredve, és az ÚR eltitkolta előlem, nem jelentette ki
ezt nekem. 28 Az asszony ezt mondta: Uram, kértem-e én fiút? Nem azt
mondtam-e, hogy ne hitegess engem?! 29 Akkor Elizeus így szólt
Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha
valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne
válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! 30 De a fiú anyja így szólt: Az
élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak itt! Elindult tehát
Elizeus, és ment az asszony után. 31 Géhazi már előttük elment, és a
botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem eszmélt. Visszatért
tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a fiú. 32
Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. 33
Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az ÚRhoz. 34
Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a
szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt,
fölmelegedett a gyermek teste. 35 Azután néhányszor föl-alá járt a
házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett
hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét. 36 Ő pedig odahívta
Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és
amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. 37 Az asszony
odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és
elment.

                        MINDEN RENDBEN LESZ!
                        

És a férje monda neki: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem
szombat? Felele az: csak hagyd rám! (2Kir 4,23) - Károli Gáspár
fordítása

"Jaj a fejem, a fejem!" - kiáltotta a gyermek. A súnémi asszony fiát a
szolga hozta haza a mezőről; s a fiú délben már meghalt. A Szentírásból
nem tudjuk meg, mi okozta a halálát. Figyelmemet az édesanya reakciója
ragadta meg. Látszólag nyugodt volt egyetlen gyermeke halála után.
Nyilvánvalóan a hit kútjából merített, olyan mélyről, hogy ez megóvta
őt attól, hogy a temetési előkészületekhez fogjon. A fiú testét a
próféta ágyára fektette, és elment, hogy megkeresse Elizeust.
Amikor férje és Elizeus szolgája is megkérdezte, hogy mi van,
mindkettőjüknek azt mondta: "csak hagyd rám", minden rendben lesz.
Elizeus azonban megérezte az asszony mély bánatát, bár az Úr nem
nyilatkoztatta ki, hogy miért van kétségbe esve. Azonban mihelyt
meghallotta a híreket, elment a házába, és visszakönyörögte Istentől a
gyermek életét.
Az élet körülményei között gyakran elfelejtjük, amit ez az asszony
tudott: ha Istenhez fordulunk, minden rendben lesz. Az asszony példája
nyomán meríthetünk a hit kútjából és mehetünk azonnal Istenhez, aki
átvezet a szenvedés és próba idején.

Imádság: Drága Urunk, segíts emlékezni a megtartó hitre, és keresni
téged békés és nehéz időkben is. Ámen.

Isten a bajban soha sem hagy egyedül.
Jan Leary (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK A BETEG VAGY MEGSÉRÜLT GYERMEKEKÉRT!


További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról