Csendes Percek augusztus 23.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2007. augusztus 23. csütörtök                     

1Jn 3,1-3.17-24.

1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya:
Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer
minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2 Szeretteim, most Isten
gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk.
Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és
olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3 Ezért akiben megvan ez a
reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.
17 Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére
szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az
Isten szeretete?
18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem
cselekedettel és valóságosan. 19 Ebből tudható, hogy az igazságból
valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket,
20 hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és
mindent tud. 21 Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal
szólhatunk Isten előtt; 22 és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert
megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. 23 Az ő
parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak
nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.
24 Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is
abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből
adott nekünk.

                         KÁRHOZTATÁS NÉLKÜL
                         

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a
Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye
megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
(Róm 8,1-2)

Világosan emlékszem az öregember arcára, kétségbeesett erőlködés
tükröződött rajta. Miközben az utasok csendben üldögéltek, az idős
férfi szánalmas igyekezettel próbált fellépni a buszra. A sofőr nem
várta meg, amíg az ülőhelyére ér, a busz mozgása igen nehézzé tette a
bácsi helyzetét. Egy pillanatra ránk nézett könyörgő tekintettel, de
senki sem akarta észrevenni. Tizenéves suhanc voltam ekkor. "A
felnőtteknek kellene segíteni" - véltem. Én azonban ismertem ezt az
embert!
Kisfiú koromban Green úr minden vasárnap adott nekem egy rágógumit a
templomban. Egy gyors "köszönöm"-mel elintéztem. Évek óta nem láttam
már, s most úgy tettem, mintha nem ismerném. Egyedül kellett az
ülőhelyre botorkálnia. Négy hónappal később halálhírét hallottam,
vétkem belém hasított. Árulónak, értéktelen szemét alaknak éreztem
magam.
Nem sokkal azután egyik hívő testvérem egy beszélgetésben ráérzett
bűnömre. Felhívta a figyelmemet, hogy Isten már megbocsátotta vétkem,
de nekem el kell fogadnom a bocsánatot. Amikor ezt megtettem, ő
felszabadított a bénultság alól.

Imádság: Szerető Istenünk, köszönjük bűnbocsánatodat, amely átformál
minket Szentlelked élő ereje által. Ámen.

Isten kegyelme a bűnösökből mennyei munkásokat formál.
Mark David Smith (Brit-Kolumbia, Kanada)

IMÁDKOZZUNK AZ ELESETT IDŐS EMBEREKÉRT!