Csendes Percek augusztus 9.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2007. augusztus 9. csütörtök                     

Zsolt 1,1-3.

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a
vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik
éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében
megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit
tesz.

                              A DÖNTÉS
                              

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden
utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,5-6)

Itt, a börtönben, egy igen nehéz döntést kellett hoznom. Elfogadom a
könyvtári állást, és egyedül üldögélek egész nap, vagy minden napot
hívő társaimmal töltöm a bibliakörben. Igazán élvezem az együttléteket,
mikor egymásnak segítünk az élet próbatételeinek megoldásában. Mégis
tudom, hogy fontos a munka, és nem lesz még egy ilyen kínálkozó
alkalmam. Aznap este a cellában a Bibliát olvastam. Azután imádkoztam,
a Szentlélek segítségét kérve a döntéshez. Szerettem volna az Isten
akaratát és dicsőségét szolgálni.
Elfogadtam a munkát, ahol magányosan kell intéznem a könyvkiadást. De
nagy meglepetésemre a csoport tagjai napról-napra eljárnak hozzám, hogy
megosszák velem is Isten szavát. Viszonzásul, ha a rabok könyvet
kölcsönöznek, kedves vagyok velük, és továbbadom nekik Isten szavát.
Rájöttem, hogy sosem vagyok egyedül, Isten mindig velem van. Nem csak
azt adta meg, hogy dolgozhassak, és a bibliacsoporttal tarthassam a
kapcsolatot, de még azt is lehetővé teszi, hogy a Bibliát, és
szeretetét megoszthassam a rabokkal.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts nekünk, hogy mindig őszinték tudjunk
lenni hozzád. Segíts nekünk tudatában lenni, hogy sosem vagyunk
egyedül. Ámen.

Istennek életünk minden része fontos.
David Mamlin (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A BÖRTÖNBEN DOLGOZÓKÉRT!