Csendes Percek április 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2007. április 19. csütörtök                      

Zsolt 31,1-8.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem
irgalmasan!
3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám,
erős váram, segíts rajtam!
4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!
5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy
az erősségem.
6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!
7 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom.
8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem
szorongásait.

                          TÖBBÉ NEM INGATAG                           

Biztossá teszed léptemet, és nem inognak bokáim. (Zsolt 18,37)

Amikor a Bahamákon voltam, sokat sétáltam a tengerparton, közben a
vízbe is belegázoltam. Magam sem tudom, hányszor csúszhattam meg,
amikor a homok megmozdult lábaim alatt. Az egyik pillanatban teljesen
stabilnak tűnt a talaj, a másikban pedig ingataggá vált.
A tengerparti homokhoz hasonlóan a Föld sem mozdulatlan, rázkódik,
forog. A talajt, amin állunk állandó mozgásban tartják a földrengések,
földcsuszamlások, árvizek. Az életem is bizonytalan sokszor, változik a
hangulatom, érzésem. Az idő is kicsúszik irányításom alól.
Ebben az ingatag és állandóan változó világban szükségem van a
biztonságra. Bár a világ változik, a körülményeim miatt kicsúszhat
lábam alól a biztos talaj, Isten, a kősziklám változatlan marad. Tudom,
hogy gyermeki bizalommal tekinthetek erre az örök igazságra. E nélkül
reménytelenné válna az életem. A Zsolt 31,3-ban Dávid az Úrról így
beszél: "erős kősziklám és erős váram". Amikor meginogok, mindig bele
tudok kapaszkodni ebbe a kősziklába. Isten az én biztos alapom, soha
nem rendül meg. Ő az a kőszikla, amelyre építhetem az életem.

Imádság: Uram, amikor az élet homokja megcsúszik lábaink alatt, te légy
a biztos talaj számunkra. Amikor gondok terhelnek, légy a mi
kősziklánk. Ámen.

Ha elveszítjük egyensúlyunkat, Isten a támaszunk.
Kathleen Bracher (Hessen, Németország)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK AZ ÉLETE INGATAG!