Csendes Percek június 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. június 29. csütörtök                      

Róm 5,1-11.

1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz
a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel
is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. 3 De nem csak ezzel
dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a
megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a
kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem
szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott
Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben
halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. 7 Hiszen még az igazért is
aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a
halált. 8 Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy
Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. 9 Ha tehát
már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog
menteni minket a haragtól. 10 Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk,
megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután
megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt
ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus
által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.

                              TERÁPIA
                               

Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát
cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. (Zsid 10,36)

Egy balesetben megsérült a jobb bokám és a lábszáram. Hosszadalmas
gyógyulási folyamat következett ezután. Végül a fizikoterápiás kezelés
segített a normális állapotba visszazökkennem.
Emlékszem az első kezelési időszakra. A merevítő nélkül féltem teljes
súlyommal rálépni a lábamra. Minden lépést még a járni tanuló
kisgyereknél is lassabban tettem meg. Időnként elkeseredtem, és
tehetetlennek éreztem magam. Még azt is kétségbevontam, fogok-e tudni
ugyanolyan fürgén járni, mint a baleset előtt. Habár én kételkedtem, a
kezelőorvos bátorított, és a gyógyulás útján elért minden apró
eredményért megdicsért.
Ahogy elgondolkodtam, eszembe jutott az Istennel való kapcsolatom. A
bűn fogva tart és megbénít bennünket. De amikor a bűnt Isten
eltávolítja, először félünk előrelépni. Ekkor van szükségünk arra, hogy
Isten "kezeléseket" adjon nekünk. Lassan elkezdünk imádkozni, Bibliát
olvasni és másoknak szolgálni. Lehet, hogy úgy gondoljuk,
erőfeszítéseink nem sokat számítanak, az Úr örül minden apró lépésnek,
amit megteszünk. Ha kitartóak maradunk és folytatjuk a lelki terápiát,
hitünk megerősödik, és magabiztosan tudunk továbbmenni.

Imádság: Istenünk, irányítsd lépteinket arra az ösvényre, amely hozzád
vezet, és erősíts Szentlelked által. Ámen.

Isten azon munkálkodik, hogy megerősítsen bennünket.
Nancy Gómez (Bayamón, Puerto Rico)

IMÁDKOZZUNK A FIZIKOTERAPEUTÁKÉRT!