Csendes Percek június 28.

2006. Jún. 28., Sze, 03:41:01 CEST

                       2006. június 28. szerda                        

Jer 31,7-9.

7 Ezt mondja az ÚR: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a
népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az ÚR megszabadította
népét, Izráel maradékát!
8 Meghozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz
közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: mint nagy
gyülekezet térnek vissza.
9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez
vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok
Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem.

                         AZ OTTHON VONZÁSA

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért
vontalak magamhoz hűségesen. (Jer 31,3)

Lenyűgözve figyeltem, ahogy egy óriás lazac felküzdötte magát egy
szikladarabokkal teleszórt jeges hegyi patakban, az alaszkai
Ketchikanban. Ez a pompás hal épp hazafelé tartott, - ahonnan születése
után elindult, - hogy letegye ikráit, és utána meghaljon. Csodáltam a
rejtélyt, ahogyan a lazacokba be van programozva származási helyük
illata, hőmérséklete és látványa. Kénytelenek legyőzni az akadályokat,
hogy hazatérjenek.
Mérlegelve ezt, azon kezdtem gondolkodni, hogy bennem is milyen mély
nyomokat hagyott az otthon látványa és hangjai. Gyerekkoromban
édesanyám ölében ülve hallgattam a nagyszerű történeteket az
Ószövetségből és Jézus életéről, megmentő kegyelméről. Már
kisgyermekként is éreztem Isten jelenlétét az életemben.
Életem során megtapasztaltam a hit hullámvölgyeit, és most, amikor
visszanézek, egy biztos előrehaladást látok az igazi otthonom felé. Egy
nap, ahogy a lazac, én is elérem utam végét, és megtalálom az Isten
nyugalmát, a létezésem eredetét.

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk arra, hogy az életutunk hozzád
vezet, az igazi hazába. Ámen.

Ki véste bele Isten igéjét a szívünkbe?
Marilyn Smith (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI SEGÍTSÉGÜNKRE VOLT HITÜNK MEGERŐSÍTÉSÉBEN!