Csendes Percek december 3.

2006. Dec. 3., V, 03:41:01 CET

                      2006. december 3. vasárnap                      

Lk 2,25-38.

25 Élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és
kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt
rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg
addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására
elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy
eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta
az Istent, és ezt mondta: 29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat
beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék
világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." 33 Apja
és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta
őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és
felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene
mondanak, 35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy
nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." 36 Volt ott egy prófétanő is,
Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt;
csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve
özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és
imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt,
hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták
Jeruzsálem megváltását.

                          ANNA BOLDOGSÁGA

Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az
engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt,
aki engem elküldött. (Mk 9,37)

Amikor Annáról, a prófétanőről olvastam Lukács evangéliumában,
meglepődtem azon, hogy ő fölismerte a gyermek Krisztust. Ott volt ez az
asszony, aki férje elvesztése miatt szenvedett, de új értelmet talált
életének az Isten iránti szeretetben, a templomban tett szolgálatban és
abban, hogy minden bemutatott gyermeknek az arcába nézett. Talán
sok-sok évig minden gyermekarcban Krisztust kereste.
Annáról olvasva ráébredtem, hogy az egyik legjobb örömforrás, ha a
gyermekek arcába tekintünk. Nagy kiváltság számomra, hogy minden nap
Isten gyermekeinek arcába nézhetek: a templomunkban, a családban, az
üzletekben, ahol vásárolok, és a könyvesboltban, ahol dolgozom.
Amikor Anna megpillantotta a gyermek Krisztust, hálát adott az Istennek
mindazért, amit Jézus által tervezett véghezvinni. Az ő példáját
követve, amikor a gyermekekkel találkozom, némán imádkozom értük - név
szerint, ha tehetem. Fohászkodom boldogságukért, tehetségükért,
biztonságukért és jövőjükért. Olyankor Krisztus arca mosolyog rám az
arcukban.

Imádság: Mennyei Atyánk, megáldottál minket fiad, Jézus születése
által. Dicsőítünk téged a gyermekekért, és a belőlük áradó
világosságért és szeretetért. Ámen.

Keresd Istent a körülötted lévő gyermekek arcában!
Sharon Kidd (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELHANYAGOLT GYERMEKEKÉRT!