Csendes Percek április 1.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. április 1. szombat                       

Zsolt 27.

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek
ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is
rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában
lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és
gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas
kősziklára helyez engem. 
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve
mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed
elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te
vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim
vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám,
bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban! 

                              ELHAGYVA
                              

Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. (Zsolt 27,10)

Visszafojtottam a könnyeimet, amíg a szüleim autója eltűnt a szemem
elől. Látogatásuk alatt elmondtam nekik új kapcsolatomat Istennel. Ők
az új hitemet egyfajta kultikus ragaszkodásnak tekintették, és
kifejezték rosszallásukat. Arra gondoltam, keresztyénként soha nem
leszek képes szüleim kedvére tenni.
Kollégiumi szobámban a Bibliámhoz fordultam vigasztalásért. "Istenem,
fáj, hogy a családom félreért engem. Annyira szeretném a
beleegyezésüket!"
A szemeim követték a zsoltár sorait, amíg megpihentek a 10. versen. "Ha
apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem." Elhagyatottnak
véltem magam, és éreztem, ahogy Isten átölel és az Írás szavainak
vigasza betölti szívemet. A szüleim elutasíthatják elkötelezettségemet
Isten felé, de Mennyei Atyám soha nem utasít el engem.
Évekkel később, bizonyságot tehetek Isten hűségéről, szeretetéről és
gondoskodásáról. Édesanyám megtért, és édesapám is hajlik Isten
igazsága felé. Valóban, Isten magához fogad és soha nem hagy el minket.
Isten Atyánk marad mindörökre.

Imádság: Köszönöm, Uram, hogy magadhoz fogadsz minket és hűséges
Mennyei Atyánk vagy. Ámen.

Isten egy olyan családba fogad be, amely soha nem hagy el.
Sandra M. Carter (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKINEK A CSALÁDJA ELUTASÍTJA A HITÉT!