Csendes Percek január 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. január 16. vasárnap                       

2Kor 4,6-18.

Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő
gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten
dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben
van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:
Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de
nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de
el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus
élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a
halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen
halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig
bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg
van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! Mert
tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is
feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van,
hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten
dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik
is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi
könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez
nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a
láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

                         A LEGNAGYOBB ÖRÖM
                          

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső
emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)

87 évet éltem, tízzel többet, mint az átlagos japán férfiak várható
élettartama. 40 éves koromban - olyan nehézségek, kétség és magány között,
hogy azt kívántam, bárcsak meghalnék - egy hívő ember az Úrhoz vezetett.
Még ma sem tudom, hogyan fejezzem ki hálámat Isten bővölködő kegyelméért
és irgalmáért, mert elküldte Jézus Krisztust, hogy a kereszten meghalva
megváltson minket bűneinkből, és igaz élettel ajándékozzon meg. Ezután
életemet Jézus dicsőítésének, a neki való engedelmességnek és az
evangélium hirdetésének szenteltem.
Igaz, öregszem. Ám megvigasztal Pál szava: "ha a külső emberünk megromlik
is, a belső emberünk mégis megújul napról napra." (2Kor 4,16)
Jézus szavai rendíthetetlen hittel a lelkemben élnek: "Én vagyok a
feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki él és
hisz énbennem, az nem hal meg soha." Hát nem ez a legnagyobb öröm a földön
és az örökkévalóságban?

Imádság: Erő és megújulás Istene, köszönjük a lehetőséget, hogy téged
szolgálhatunk, és az ígéretet, hogy örök életünk van. Ámen.

Még ha testünk öregszik is, lelkünk naponként megújul.
Masaharu Iwata Kobe (Japán)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ISTENHEZ VEZETTEK BENNÜNKET!