Csendes Percek december 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. december 14. szerda                       

Neh 2,1-10.

1 Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban
történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a
királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, 2 ezért így szólt hozzám a
király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez
más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, 3 és ezt
mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az
arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit
tűz emésztette meg! 4 Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz
tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, 5 majd ezt mondtam a
királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat,
akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy
felépítsem azt! 6 A király így válaszolt, miközben a királyné mellette
ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király
jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. 7 Majd
ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem
leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg
meg nem érkezem Júdába. 8 Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők
őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő
erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én
megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata
folytán. 9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam
nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és
lovasokat is. 10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az
ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki
Izráel fiainak a javát keresi.

                            ÚT ISTENHEZ
                             

Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak
tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol
őseim sírja van, hogy felépítsem azt! (Neh 2,5)

Amikor Nehémiás tudomást szerzett Jeruzsálem pusztulásáról, első
reakciója az volt, hogy Istenhez könyörgött segítségért. Az imádság
által azonnal utat talált hozzá. Mivel ő volt az idegen ország
királyának pohárnoka, a hatalmas uralkodóhoz mindig szabad bejárása
volt. Nehémiás bátran odafordult a királyhoz segítségért. Imái
meghallgatásra találtak, amikor a király engedélyezte, hogy újjáépítse
Jeruzsálem falait és kapuit, sőt még a szükséges eszközökkel is
ellátta.
Nem valószínű, hogy nekünk is egy várost kellene újjáépítenünk, de
mindannyiunknak vannak a Nehémiáséhoz hasonlóan nehéz feladataink.
Ilyenkor azonnal Istenhez fordulhatunk vezetésért azzal a
bizonyossággal, hogy Isten meghallgatja az imádságunkat. Előfordul,
hogy Isten válasza nem annyira kedvünkre való, de nála mindig
békességet és bátorságot lelhetünk. Isten mindig velünk van, bárhol és
bármikor elérhető. Csak imádkoznunk és bíznunk kell, ahogy Nehémiás is
tette.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy életünk bármely pillanatában eléd
jöhetünk. Ámen.

Hogyan tapasztaljuk meg Isten vezetését a nehéz időkben?
Frank L. Hearne (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK JERUZSÁLEMÉRT!