Csendes Percek december 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. december 13. kedd                        

2Kor 1,1-11.

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a
testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a
szenteknek, akik Akhájában vannak: 2 Kegyelem néktek és békesség
Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és
minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal
minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben,
Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 6 Ha
szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha
vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős
ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is
szenvedünk. 7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy
amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a
vigasztalásban is. 8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok
arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben,
sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is
kétségben voltunk. 9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra
azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki
feltámasztja a halottakat; 10 aki ekkora halálos veszedelemből
megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk,
hogy ezután is megszabadít, 11 mivel ti is segítségünkre vagytok az
értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan
sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.

                            VIGASZTALÁS
                             

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és
minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal
minket. (2Kor 1,3-4)

A nehéz időkben többnyire magunkkal vagyunk elfoglalva, és nyugalmat
keresünk. Aligha gondolunk arra, hogy a nehézségünk segíthet egy
hasonló helyzetben lévőnek.
Egy felbontott eljegyzés után szenvedve sokat beszélgettem egy
barátommal, aki hasonló szakítást élt át. Barátom engedte, hogy saját
fájdalmas emlékei felszínre törjenek, miközben segített átbeszélni a
problémámat. Figyelmesen hallgattam, hogyan segítette át őt az Úr a
próbára tevő időszakon. Megértettem, hogy azért is adta nekem Isten ezt
a barátságot, hogy vigaszt találjak, amikor tanácsra és figyelmes
hallgatóra volt szükségem.
Pál tapasztalatból beszél. Úgy tekint a korbácsütésekre, a
hajótörésekre, bebörtönzésekre, mint lehetőségekre, hogy Isten
vigasztalását megtapasztalja, és majd ő is megvigasztalhasson másokat.
Isten kegyelméből szenvedésünket úgy fogadhatjuk, mint a mások
vigasztalására való felkészülést. 

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts megosztani a tőled kapott vigasztalást
azokkal, akiknek szükségük van rá. Ámen.

Isten vigasztal bennünket, hogy mi is vigasztalni tudjunk.
Andrew Rice (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZÉTTÖRT KAPCSOLATAIK MIATT SZENVEDŐKÉRT!