Csendes Percek szeptember 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

              2004. szeptember 21. kedd

Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk 
nálatok. Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és 
bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől 
bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az 
Isten evangéliumát sok tusakodás közben. Mert a mi 
igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan 
szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt 
minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, 
úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak 
tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint 
tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem 
leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk 
emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Mint 
Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis 
olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya 
dajkálja gyermekeit. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek 
voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem 
a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.
1Thessz 2,1-8.

                 MAGUNKAT ADNI

Olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya 
dajkálja gyermekeit. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek 
voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem 
a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 
(1Thessz 2,7-8)

Nikki saját maga készíti az üdvözlőkártyákat. Kiválasztja a 
megfelelő papírt és színeket. Aztán rajzol, nyirbál, ragaszt 
és már készen is van az üdvözlőlap, ami egyben egy személyes 
művészi alkotás is. Amikor születésnapi képeslapot kapok 
Nikkitől, tudom, hogy adott nekem valamit önmagából is.
Önmagunkat adni - ez olyan gyakorlat, amivel a Szentírásban 
is találkozunk. Pál a Thesszalonikában végzett szolgálatát 
ahhoz hasonlítja, ahogyan az anya bánik gyermekével: nagy 
odaadással és elkötelezettséggel. Pál és társai, Timóteus és 
Szilvánusz, nagyon sok gondot fordítottak a szárnyait 
bontogató egyházra, saját magukat ennek szentelték és arra 
buzdították Krisztus követőit, adják ők is magukat egymásnak.
Pál felhívása ma is érvényes. Önmagunkat adni - ez nem 
feltétlenül követel tőlünk hatalmas és gyökeres 
változásokat. Kezdhetjük kis lépésekkel: egyszerre csak egy 
emberrel, hetente egy napon. Szánhatunk időt egy idősebb 
szomszédunkra, segíthetünk a gyermekét egyedül nevelő 
anyának. Az apró ajándékok nagy változást eredményezhetnek.

Imádság: Istenünk, szeretnénk odaadással szolgálni téged és 
másokat. Ámen.

Kinek van ma szüksége az én ajándékaimra?
               Anita Cleeton Greening (Kansas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÚJ GYÜLEKEZETEK TÁMOGATÓIÉRT!