Csendes Percek junius 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                2004. június 10. csütörtök

A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és 
látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy 
félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai 
az ÚRhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír 
Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit 
tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem 
megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, 
hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az 
egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De 
Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és 
meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert 
ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem 
fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig 
maradjatok veszteg! Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért 
kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak 
útnak. Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd a kezedet a 
tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át 
Izráel fiai a tenger közepén. Én pedig megkeményítem az 
egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg 
dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és 
lovasain. Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR, 
amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és 
lovasain. Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora 
előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő 
felhőoszlop is, és mögéjük állt. Odament Egyiptom tábora és 
Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott 
éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész 
éjszaka. Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az ÚR pedig 
egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti 
széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz 
kettévált. Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, 
és a víz jobbról-balról falként állt. Az egyiptomiak 
üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a 
fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa is. A hajnali 
őrségváltás idején rátekintett az ÚR a tűz- és 
felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az 
egyiptomiak táborát. Akadályozta a harci kocsik kerekeit, és 
nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: 
Meneküljünk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom 
ellen! Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a 
tenger felé, és a víz visszatér az egyiptomiakra, a harci 
kocsikra és lovasokra. Mózes kinyújtotta a kezét a tenger 
felé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a 
menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az ÚR az 
egyiptomiakat a tenger közepébe. Visszatért a víz, és 
elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész 
haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg 
közülük. Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger 
közepén, és a víz falként állt jobbról és balról. Így 
szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt Egyiptom 
hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger 
partján. Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal 
bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt 
az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek.
2Móz 14,10-31.

                       HELYTÁLLÁS

Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és 
meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!
(2Móz 14,13)

Előfordult már, hogy egy problémát imában Isten elé tártunk 
és megoldottnak tekintettünk, s mégis nyugtalanító 
gondolatok nyüzsögtek a fejünkben, megzavarva figyelmünket 
imádság közben? Ilyenkor nekem mindig segítenek Mózes szavai.
Izráel fiai lehetőséget kaptak arra, hogy elhagyják 
Egyiptomot, de amikor a Vörös-tengerhez értek, a fáraó 
meggondolta magát. Hátratekintve a menekülőknek elborzadva 
kellett látniuk, hogy a fáraó serege a nyomukban van.
Mi bizonyára sohasem fogjuk megtapasztalni, milyen lehet a 
sivatagban harci kocsik elől menekülni. De gyakran saját 
félelmeink üldöznek, s szinte képtelenek vagyunk egyetlen 
lépést is megtenni. Mózes arra biztatta Izráel fiait, ne 
féljenek, higgyenek, és majd meglátják, mint vész el a fáraó 
fényes serege a Vörös-tengerben.
Mit jelent ez számunkra? Van-e hitünk és bátorságunk 
lehetőséget adni Istennek, hogy megszüntesse félelmeinket, 
aggodalmainkat? Amikor szabadulásra van szükségünk, Istenre 
nyugodtan támaszkodhatunk.

Imádság: Urunk, segíts lecsendesíteni kavargó 
gondolatainkat, hogy rád figyelhessünk. Ámen.

Isten közöttünk és félelmeink tárgya között áll.
                     Sue Morton (Ayr, Skócia)

IMÁDKOZZUNK A MENEKÜLTEKÉRT!