Csendes Percek julius 9.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                  2004. július 9. péntek

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki 
bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre 
eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, 
mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek 
pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza 
rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel 
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 
Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, 
igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, 
és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, 
és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben 
meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást 
szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az 
ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem 
sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat 
eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az 
engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást 
tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és 
mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, 
és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt 
rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Kor 9,6-15.

                         ÖRÖMMEL ADNI

Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek 
szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít 
az Isten iránt. (2Kor 9,12)

Édesanyám árvaházakban nevelkedett. A középiskolában 
elhatározta, hogy ápolónő lesz, de a tandíjra már nem volt 
pénze. Volt egy Margaret nevű szociális munkás, aki anyu 
szorgalmát látva felajánlotta, hogy szívesen kölcsönzi neki 
a szakmai képzéshez hiányzó összeget.
Margaret folyamatosan biztosította a szükséges pénzt, és 
nagylelkű ajánlata lehetővé tette, hogy anyu 
kibontakoztathassa a benne rejlő adottságokat. A képzés 
utolsó éveiben anyukám megismerte a papát a kórházban, mint 
betegeinek egyikét.
Édesanyám története arra emlékeztet, hogy egy adomány 
áldásai messze túlnőhetnek az eredeti szándékon, és olyan 
áldásokat jelenthetnek, amikről a támogatónak sejtelme se 
lehet. Valahányszor az egyházam részére adományt teszek, 
erre gondolok. A pénzem valakin konkrétan segít, talán a 
létkérdé-sét oldja meg. S ha néha talán elfeledkezem, hogy 
örömmel adakozzam, eszembe jut az ajándék, ami annyira 
átformálta édesanyám életét. 

Imádság: Ó, Istenünk, köszönjük az irántunk való mérhetetlen 
jóságodat. Segíts minket, hogy mi is örömmel és nagylelkűen 
tudjunk adni. Ámen.

Adományunk beláthatatlan áldások felé tár ajtót.
                   Pamela Crowe (New York, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS MIBŐL FEDEZNI TANULMÁNYAIKAT!