Csendes Percek augusztus 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

             2004. augusztus 31. kedd

Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a 
te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 
Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, 
hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 
Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk 
vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: "Aki hisz 
őbenne, nem szégyenül meg." Nincs különbség zsidó és görög 
között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű 
mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: "Aki 
segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." De hogyan hívják 
segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek 
abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető 
nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van 
megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az 
evangéliumot hirdetik!" Csakhogy nem mindenki 
engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: 
"Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" A hit tehát hallásból 
van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.
Róm 10,8-17.

                    A TANÁRT TANÍTVA

Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik. 
(Róm 10,15)

Amikor egy általános iskola 7. osztályában kezdtem tanítani, 
még nem voltam megtérve. Úgy is fogalmazhatnék, hogy 
meglehetősen gyér tapasztalatom volt egyházi ügyekben. Az 
első évem rögtön egy nagyon kemény csapattal hozott össze: 
drogfüggő gyerekek, öngyilkosság, túlkoros diákok. Kezdő 
tanárként örökösen résen kellett lennem, és állandóan figyelni.
Két diákom, egy lány ikerpár volt akkor a "jó tanuló". 
Állandóan leveleket írtak nekem, amiket a folyosón a kezembe 
nyomtak. Habár ezek családról, serdülőkori problémákról, 
jegyekről szóltak, mindig egy-egy bibliai idézettel zárták 
őket. Életemben először a kezembe vettem a Bibliát, mert el 
akartam ezeket az igéket olvasni.
Visszatekintve úgy látom, hogy azok a kis cetlik indítottak 
el a Krisztussal járásban. Isten jelen volt az általános 
iskolában, és a Szentlélek azon a két kislányon keresztül 
világított nekem. Erőteljes bizonyságtételük arra emlékeztet 
minden nap, hogy szavaimon és tetteimen keresztül Isten 
szeretetét oszthatom meg mindenkivel, akivel találkozom.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, azokat, akik nap mint nap 
szeretetedről tesznek bizonyságot, és akik másokat 
elvezetnek hasonló megtapasztalásokhoz. Ámen.

Hitünk és szeretetünk apró tettei másokat Krisztus felé mozdíthatnak.
                 Lauren W. DellaRova (New Jersey, USA)

IMÁDKOZZUNK A TANÁROKÉRT!