Csendes Percek augusztus 24.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

            2004. augusztus 24. kedd

A karmesternek: Dávid zsoltára. 
URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában 
feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz 
körülöttem a világosság:
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos 
lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; 
csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon 
formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg 
volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, 
bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
Zsolt 139,1-18.

                   NAGYOBB SEGÍTSÉG

Ezt mondja az Úr: "...Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy 
vigasztallak én titeket." (Ézs 66,1.13)

Amikor gyerekeim kicsik voltak, többnyire velük voltam. Ha 
nem, egy megbízható gyerekgondozó vigyázott rájuk. Ha 
veszélyes helyzetbe kerültek, vagy valami elfogadhatatlan 
dolgot tettek, valaki mindig ott volt, hogy visszatartsa 
őket. Egy idősebb és bölcsebb valakinek a felügyelete 
segítséget, vezetést jelentett, és nevelte őket.
Most a gyerekeim gyakran távol vannak tőlem. Izgulok, ki fog 
segíteni nekik, ki fogja vezetni és felügyelni őket, ha 
szükségük lesz rá? Ki fog rájuk vigyázni, ha én nem leszek velük? 
A 139. zsoltár szavai nyugtatnak meg. Megerősít, hogy 
bárhová mennek is a gyerekeim, Isten karja fogja őrizni és 
vezetni őket. Mindennap imádkozom értük, tudva, hogy Isten 
nagyobb segítséget, bölcsebb irányítást nyújt, és 
helyesebben neveli őket, mint én valaha is. Ahogy nőnek és 
egyre távolabb kerülnek a közvetlen felügyeletemtől, 
megnyugszom abban a tudatban, hogy Isten mindig velük lesz.
 
Imádság: Istenünk, rád bízzuk azokat, akiket szeretünk. 
Segíts emlékezni, hogy te már akkor szeretted őket, amikor 
mi még nem is ismertük őket. Ámen.

Akiket szeretünk, azokat Isten szerető gondoskodása kíséri.
             Beverly W. Dillard (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT A SZÜLŐKÉRT, AKIKNEK A GYERMEKEI 
ELKÖLTÖZNEK OTTHONRÓL!