Csendes Percek március 6.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2013. március 6. szerda                        

Zsolt 139,1-10.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz
engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed
szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le,
te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

                          MINDENÜTT OTTHON
                          

Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (Zsolt 90,1)

Amikor fiainkat megkérdezik, hová valósiak, nem tudnak pontos választ
adni. Ez azért van, mert az édesapjuk foglalkozása a családunkat néhány
évente költözködésre késztette. Hawaiitól Kaliforniáig, Texastól
Virginiáig számos helyen laktunk. Valóban nincs egy olyan hely, melyet
otthonunknak mondhatnánk.
Mégis, mindenhol folyamatosan éreztük Isten jelenlétét, és valódi és
tartós lakhelyet találtunk hívő testvéreink körében. A templomépület, a
gyülekezetek mérete, az istentiszteletek rendje változott, a helyi
beszédmód és tájszólás is más és más volt. De mindezek a különbözőségek
eltörpültek az összekötő kapocs mellett, melyet mindenütt éreztünk. A
hívő testvérek között tapasztalt közösség stabilitást és bátorítást
jelentett, biztonságot nyújtott számunkra, bárhol laktunk is.
A társadalom sokkal átmenetibbnek tűnik korunkban. Folyamatosan
változik minden: lakóhely, munkahelyi karrier, egészségi és pénzügyi
helyzetünk és családi állapotunk. Kevés embernek adatik meg, hogy ne
szenvedjen meg néhány jelentős élethelyzet-változást és a velejáró
stresszt. A pusztában vándorló zsidó néphez hasonlóan talán mi is
idegennek érezzük magunkat ezen a világon. Milyen vigasztaló tudni azt,
hogy nem költözhetünk Isten szeretetének hatókörén túlra!

Imádság: Urunk, bárhová megyünk, hadd érezzük jelenlétedet, és
találjunk igazi otthonra néped között. Ámen.

Bárhová sodor az élet, Isten már előttünk ott van.
Julia Denton (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÖLTÖZÉS ELŐTT ÁLLNAK!