Csendes Percek január 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2013. január 17. csütörtök                      

Mt 25,31-46.

31 "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az
angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32 Összegyűjtenek eléje
minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor
elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat jobb keze felől, a
kecskéket pedig bal keze felől állítja." 34 "Akkor így szól a király a
jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ
kezdete óta számotokra elkészített országot. 35 Mert éheztem, és ennem
adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok,
börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor így válaszolnak neki az
igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy
szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy
befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39 Mikor
láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40 A király
így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket
akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." 41
"Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak,
az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. 42 Mert éheztem, és
nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, 43 jövevény voltam,
és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg
voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. 44 Akkor ezek is így
válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem
szolgáltunk neked? 45 Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek,
amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem
tettétek meg. 46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az
örök életre."

                        EGY ELFELEJTETT NÉP
                         

Akkor így szól a király: "Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam,
és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok." (Mt 25,35)

Missziós csoportunkkal a dél-indiai szülővárosomtól 550 kilométerre
fekvő faluban osztottunk ruhákat. Délben azt mondtam a lelkésznek, hogy
ebédeljünk meg. Amikor észrevettem, hogy feleségével nagyon kevés
élelmet hoztak, megkérdeztem őket: "Magatoknak miért nem hoztatok
ebédet?"
Így feleltek: "Ebben a faluban a lakók általában csak naponta kétszer
esznek, reggel és este. Nincs pénzük ebédre. Minthogy nekik nincs mit
enni, hogyan tudnánk mi enni?
Megdöbbentettek a lelkész szavai. Azt is megtudtam, hogy a faluban élő
gyermekeknek kilométereket kell gyalogolniuk az iskolába. A betegeknek
hasonlóképpen gyalog kell a kórházba menniük. Ahhoz, hogy iható vízhez
jussanak, 15 kilométert kell gyalogolniuk. Nagyon szegényes higiéniai
körülmények között élnek, közlekedési eszközök nélkül.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogyan tudnak létezni élelem, víz, orvosi
ellátás, közlekedés és iskolák nélkül? Hiszem, hogy ezek a fájdalmas és
igazságtalan körülmények megváltoznának, ha szívünket Jézus szívére
hangolnánk, és megtalálnánk a módját annak, hogy könyörületet és
szeretetet vigyünk azoknak, akiknek szüksége van rá.

Imádság: Urunk, adj nekünk a tiédhez hasonló szívet, telve
könyörülettel és szeretetettel a megsebzett emberekért. Ámen.

Hogyan töltöm be a közelemben élők valódi szükségleteit?
S. Rajan (Kerala, India)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS ELEGENDŐ ÉLELME!