Csendes Percek január 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2013. január 4. péntek                        

1Kir 17,17-24.

17 Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház
tulajdonosának a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is
lélegzett. 18 Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten
embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a
fiamat? 19 Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És elvette az öléből,
felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. 20 Majd az
ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az
özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! 21 Azután
háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, URam!
Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! 22 Az ÚR meghallgatta Illés
szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. 23 Ekkor
Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az
anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! 24 Az asszony így felelt
Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te
szádban az ÚR igéje!

                     EGYSZERŰEN CSAK IMÁDKOZZ!
                      

Szüntelenül imádkozzatok. (1Thessz 5,17)

Mary súlyos beteg volt, a helyzete reménytelennek látszott.
Tüdőbetegségben szenvedett, egyre gyengült, mindenki úgy vélte, közel
van már a halála. Az édesanyja elhívta a távoli családtagokat, hogy
látogassák meg Mary-t, mielőtt meghal. Amikor mi is elmentünk a
gyülekezetből, hogy imádkozzunk érte, a hitem ingadozott. Még imádság
közben sem hittem, hogy a helyzete megváltozhat. Azt gondoltam, még
aznap este kapjuk a hírt a haláláról.
Egy hónappal később Mary még mindig élt, sem jobban, sem rosszabbul nem
volt. Az egyik reggel a gyülekezetben észrevettem, hogy sír az
édesanyja. Nagyon megrendített ez, és kértem Istent, mutassa meg, mit
tegyek. Úgy éreztem, a Szentlélek arra késztet, látogassam meg újra
Mary-t, és imádkozzak érte. Haboztam, mert a helyzete reménytelennek
tűnt, mindenki tudta, hogy haldoklik. Isten hangja azonban megszólalt a
szívemben: "Csak tedd meg!" Engedelmeskedtem tehát. Az istentisztelet
után elmentem, és imádkoztam érte, holott nem volt reménységem felőle.
"Csak megtettem".
Két hónap múlva kopogtattak az ajtómon. Amint megnyitottam, Mary lépett
be. Meg sem ismertem, amíg be nem mutatkozott. Mary az Isten gyógyító
hatalmának ékes bizonyítéka.
Kedves testvérem, ha Isten imádságra késztet, tedd meg!

Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünk, hadd lássuk tetteidet, még a
lehetetlennek tűnő helyzetekben is. Ámen.

Ha Isten arra ösztökél, hogy tegyél valamit; tedd meg!
Joseph Thomson Alum (Nairobi, Kenya)

IMÁDKOZZUNK A KRÓNIKUS BETEGSÉGBEN SZENVEDŐKÉRT!