Csendes Percek február 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2013. február 16. szombat                       

Lk 12,22-31.

22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne
aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel
értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki tudná
közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha tehát a
legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27
Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak,
de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy,
mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és
holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább
titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek,
vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert mindezeket a világ
pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van
ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is
megadatnak nektek."

                           NINCS REGGELI?
                           

Mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. Atyátok pedig tudja, hogy
szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul
ezek is megadatnak nektek. (Lk 12,30-31)

Egy fontos gyülekezeti alkalom reggelén későn ébredtünk, ezért a
feleségemmel úgy döntöttünk, hogy időt spórolunk, ha útközben veszünk
valami reggelit.
A gyerekek szomorú arccal szálltak be a kocsiba. Az ötéves kislányunk
végül sírva fakadt: "Nem adtatok nekünk reggelit."
Mikor a feleségem próbálta neki elmagyarázni, hogy a templomba menet
veszünk valahol ennivalót, odafordultam, és azt kérdeztem: "Drágám, volt
már olyan, hogy elfelejtettünk nektek enni adni?" "Nem!" - válaszolta,
és mikor tudatosult benne, hogy mi mindig adunk neki enni, letörölte a
könnyeit, és boldogan jött a gyülekezetbe.
Kislányom félelme, hogy nem gondoskodunk róla, és éhen marad, Istennel
való kapcsolatomra emlékeztet. Én is sokszor szomorú voltam, vagy
féltem, hogy Isten nem hallgatja meg imádságaimat, nem gondoskodik a
szükségleteimről, vagy nem veszi észre, hogy éhes vagyok. Én is gyakran
kifakadtam, ha úgy éreztem, hogy Isten megfeledkezett rólam.
Folyamatosan tanulok bízni Isten ígéretében, hogy ő soha nem hagy el
minket. Akár meglátjuk, akár nem, Isten mindig a mi javunkra
munkálkodik.

Imádság: Urunk, emlékeztess, hogy te mindig velünk vagy. Taníts bízni
benned, akkor is, ha nem látunk. Ámen.

Isten akkor is munkálkodik, ha nem látjuk.
Cassius Rhue (Dél- Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉHEZŐ GYEREKEKÉRT!