Csendes Percek április 10.

2013. Ápr. 10., Sze, 05:37:01 CEST

                       2013. április 10. szerda                       

Péld 15,1-4.

1 A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot
támaszt.
2 A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg
balgaságot áraszt.
3 Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt
figyeli.
4 A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.

                            CSAKIS A JÓT

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor
szóljatok, ha az a jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják. (Ef 4,29)

Minden reggel leírok egy verset a Szentírásból, amire aznap mottóként
gondolok. Egy szép napon ez a buzdító idézet arra intett, ne rágalmazzak
senkit. Tudom, hogy az olyan híresztelések, melyek ártanak valakinek,
rosszak.
Azonban később eszembe jutott, hogy van a beszédnek egy formája, mely
éppoly alattomos, mint az igaztalan állítás: valakinek a hibáiról
beszélni egy harmadik embernek - még akkor is, ha azok a hibák esetleg
valóságosak. Hajlamosak vagyunk arról beszélni másoknak, hogy mi rosszat
tett valaki, vagy arról, milyen egyéni gyengeséggel küzd. Igaz, nem
hazudunk, de mégis, a beszédünk előítéletet vagy gyanakvást ébreszt, a
kapcsolatokat akár negatívan befolyásolva.
Aznap, amint a mottómra gondoltam, egy férfi hívott, hogy elmondjon egy
olyan történetet, amiről tudtam, hogy nem igaz. Mi volt az első
reakcióm? Ezt elmondom a munkatársaimnak! De ha így tettem volna, az
ártott volna az illető jó hírének. Aztán felidéztem aznap reggeli
bibliaversemet, és Isten kegyelméből semmit sem szóltam. Most már
gyakorlatommá vált, hogy arra kérem az Urat, őrizze szavaimat. (Zsolt
141,3)

Imádság: Istenem, adj erőt, hogy csak jót mondjak másokról! "Uram, tégy
zárat a számra..."! Ámen. (Zsolt 141,3)

Isten arra hív, hogy beszédünk gyógyír legyen, ne bántó.
Ruth Nussbaumer (Alsace, Franciaország)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKIT MEGSÉRTETTÜNK SZAVAINKKAL!