Csendes Percek április 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2013. április 4. csütörtök                      

2Tim 1,3-10.

3 Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta
lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal
megemlékezem rólad könyörgéseimben, 4 és könnyeidre emlékezve látni
kívánlak, hogy öröm töltsön el. 5 Eszembe jutott ugyanis a benned élő
képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és
anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is
megvan. 6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi
ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. 7 Mert nem a
félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a
józanság lelkét.
8 Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő
foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje
által. 9 Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással,
nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme
szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk. 10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus
megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által
világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.

                       MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG
                        

Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre
buzdítsuk. (Zsid 10,24)

Családom tagjai hisznek Istenben, de nem járnak velem templomba.
Időnként elcsüggedek, és ritkábban megyek én is.
Egyik vasárnap reggel ahelyett, hogy egyedül elindultam volna a
templomba, úgy határoztam, hogy otthon maradok a családommal. Nagyon
sajnáltam magamat, és Istenhez kiáltottam magányomban. Nagyon vágytam
rá, hogy velük együtt istentiszteletre mehessek. Nem sokkal az imádságom
után kopogtattak az ajtón. A bátyám állt a verandán ötéves Emma
lányával. Megkérdezte, hogy elvinném-e lányát magammal a templomba.
Aznap reggel Emma felkelt, felöltözött és kijelentette, hogy templomba
szeretne menni. A testvérem nem templomba járó, de nem akarta
elkeseríteni Emmát, így tehát megtette a tíz mérföldet a házamig, hogy
Emmát rám bízhassa.
Azon a napon nem kellett egyedül ülnöm a templomban. Ahogy Emma kezét
fogtam, rájöttem, hogy ezen a kislányon keresztül Isten szólt hozzám.
Emma segített, hogy ne érezzem magam annyira magányosnak. Azon a napon
Isten megmutatta szeretetét mindkettőnk számára.

Imádság: Hatalmas Istenünk, köszönjük szerető gondoskodásodat. Segíts
észrevenni, hogy imáinkra néha meghökkentő módon érkezik tőled a válasz.
Ámen.

Hogyan válaszol Isten az imáimra?
Susan J. Rankin (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT A GYERMEKEKÉRT, AKIK SZÜLEIK NÉLKÜL JÁRNAK
TEMPLOMBA!