Csendes Percek szeptember 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2012. szeptember 19. szerda                      

Zsolt 146.

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat!
2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak
leszek.
3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud
megtartani.
4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak
tervei.
5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban
van a reménysége,
6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük
van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek,
kiszabadítja a foglyokat az ÚR.
8 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket,
az ÚR szereti az igazakat.
9 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a
bűnösöket tévútra vezeti.
10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó Sion, nemzedékről
nemzedékre. Dicsérjétek az URat!

                           IDŐSEN MEGTÉRT
                           

A tékozló fiú atyja mondta: "Ez az én fiam meghalt és feltámadott,
elveszett és megtaláltatott." (Lk 15,24)

A 146. zsoltárt olvasva felfedeztem, hogy a zsoltár minden sora szól
hozzám. 62 éves vagyok, és 3 éve tértem meg. Nem egyik pillanatról a
másikra lettem hívővé, ahogy többen megtapasztalják. Eldöntöttem, hogy
részt veszek egy hosszabb bibliatanulmányozó kurzuson. A kurzus elején
az egészet unalmasnak találtam, de kényszerítettem magam a Biblia
olvasására és tanulmányozására. Közel álltam ahhoz, hogy ott hagyjam az
egészet. De Isten meghallotta kopogtatásomat, és kinyitotta az ajtót (Mt
7,7). Felfedeztem, hogy milyen csodálatos a természet, és az emberek
szeretetre méltóak. Az élet alapértékein kezdtem el gondolkodni, és
vágytam arra, hogy többet tanuljak.
Egyszerre minden megváltozott, amikor elhatároztam, hogy keresztyénként
próbálok élni. Nem akartam már visszatérni a régi életemhez. Kívülről
semmi sem változott a korábbihoz képest, de belülről ez teljesen új
érzés volt számomra.
Két éve teológiát kezdtem tanulni. Rájöttem, hogy sok időt
elvesztegettem az életemből. Fiatal koromból van ugyan egy felsőfokú
végzettségem, ami segített eddigi életem során. De most kezdtem
gondolkozni az élet lelki értelméről. Úgy érzem, mintha alvásból
ébredtem volna. Hála legyen Istennek!

Imádság: Hatalmas Istenünk! Hálásak vagyunk, hogy erős kezeddel
kiemelsz bennünket a sötétségből. Ámen.

Sosem késő Isten hívására válaszolni.
Valdeko Dreifeld (Voru Maakond, Észtország)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK IDŐS KORBAN VÁLNAK KERESZTYÉNNÉ!