Csendes Percek szeptember 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2012. szeptember 15. szombat                     

1Móz 28,10-22.

10 Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Egy olyan
helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott
egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a
helyen. 12 És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek
teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13 Odafönt
pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak
Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és
a te utódaidnak. 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni
fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg
utódod által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok,
megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony,
nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 16 Amikor
Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen,
és én nem tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez
a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. 18 Reggel fölkelt
Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent
oszlopként, és olajat öntött a tetejére. 19 Azután elnevezte azt a
helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20 És ilyen
fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton,
amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, 21
és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem.
22 Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza
lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

                         KÖZEL VAN HOZZÁNK
                          

Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a
helyen, és én nem tudtam! (1Móz 28,16)

Ifjúságomtól fogva aggódó és nyugtalan voltam, kerestem valamit a
bennem lévő üresség kitöltésére, s hogy megtaláljam létezésem értelmét.
19 évesen Angliába utaztam angolul tanulni, és folytatni a spirituális
keresést egy messzi országban, más környezetben, a családomtól távol.
Dolgozni kezdtem, független életet éltem, és tovább kerestem kérdéseimre
a választ.
Egyik nap egy misszionárius családdal találkoztam a buszon. Meghívtak a
házukba egy összejövetelre, amelyen más külföldi diákok is részt vettek.
Elfogadtam a meghívást, jó lehetőségnek tűnt, hogy új emberekkel
találkozzak és gyakoroljam angol tudásomat. Ez a család igazán kedves,
békés volt, tele örömmel és szeretettel. A Bibliát olvasták és
tanították. Közelebb kerültem hozzájuk, mert tudni akartam, mi az,
amijük van, de nekem nincs. Hamarosan rájöttem, hogy éppen az, amit
kerestem. Jézus volt a szívükben. Nekem csak vallásom volt, de
kapcsolatot akartam.
Köszönöm Istennek, hogy megismerhettem ezt a családot. Általuk találtam
meg életem értelmét. Új életcéllal, örömmel tértem haza Kolumbiába, s
rájöttem, hogy Isten milyen közel volt hozzám mindvégig.

Imádság: Istenünk, segíts minket, hogy taníthassunk rólad a hozzánk
közel állóknak, hogy ne kelljen idegen országba utazniuk az igazság
megismeréséért. Ámen.

Mindnyájunkban van egy űr, melyet csak Isten tud kitölteni.
Yaneth Orozco Zapata (Cali, Kolumbia)

IMÁDKOZZUNK A KÜLFÖLDÖN TANULÓ DIÁKOKÉRT!