Csendes Percek szeptember 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2012. szeptember 13. csütörtök                    

2Móz 13,17-22.

17 Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a
filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten,
hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér
Egyiptomba. 18 Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger
pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból. 19
József tetemét is magával vitte Mózes, mert ünnepélyesen megeskette ő
Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek
el innen az én tetememet is magatokkal! 20 Azután fölkerekedtek
Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 21 Az ÚR pedig
előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg
tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. 22 Nem
távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

                          EGY BIZTOS PONT
                           

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ
világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az
élet világossága." (Jn 8,12)

Az éjszaka sötét volt, a holdat és a csillagokat felhők takarták el.
Traktorommal a mezőn szántottam, még mielőtt a közelgő zivatar túl
nedvessé tette volna a földet. A felszántandó terület szabálytalan alakú
volt. A traktor lámpái csak egy kis területet világítottak meg előttem,
s egy-egy keskeny sávot kétoldalt. A mező kerületét követtem egyre
szűkülő körökben. A traktor fénye lehetővé tette, hogy az előző körömet
kövessem, de nemsokára minden tájékozódást elvesztettem. Fogalmam sem
volt, milyen irányba haladok.
Aztán felnéztem. Három mérföldre láttam egy rádióadó-torony négy piros
lámpáját. Tudtam, hogy ez az irány a dél. Amíg azt a fényt szem előtt
tartottam, tudtam, hol vagyok, nem tévedhettem el.
Néha az életben is elveszítem az irányt. Rohanok, elfoglalom magam a
megélhetéssel, a család eltartásával, a közösségem szolgálatával és sok
egyéb feladattal. Életünknek ezek a jó és szükséges részei úgy
körbezárhatnak minket, hogy csak saját kis szűk körünket látjuk, ahogy
én is a traktorommal. De ahogy a toronyra nézve újra kiismertem magam a
mezőn, felnézhetek Jézusra, aki életem irányát helyreállítja.

Imádság: Istenünk, köszönjük Jézust, világosságunkat és vezetőnket.
Segíts, hogy az ő fényét kövessük. Ámen.

Hogyan tükrözi életem Krisztust a körülöttem élők számára?
Lloyd Kitching (Manitoba, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A FÖLDMŰVESEKÉRT!