Csendes Percek szeptember 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2012. szeptember 12. szerda                      

1 Thessz 5,16-24.

16 Mindenkor örüljetek, 17 szüntelenül imádkozzatok, 18 mindenért hálát
adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.
19 A Lelket ne oltsátok ki, 20 a prófétálást ne vessétek meg, 21 de
mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 22 a gonosz minden
fajtájától tartózkodjatok.
23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és
őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben,
feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hű az, aki
elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.

                         ÁLLANDÓ PÁRBESZÉD
                          

Szüntelenül imádkozzatok. (1Thessz 5,17)

Sokévi kétség és tagadás után elhatároztam, hogy újra felfedezem a
hitemet. A legnehezebb rész az volt, hogy újból rendszeresen imádkozzam.
Aztán észrevettem, hogy a nap csendes pillanataiban eszembe ötlött a
"szüntelenül imádkozzatok" igevers. Összezavarodtam, és bűnösnek éreztem
magam. Még ha evés előtt sem jut eszembe imádkozni, hogyan imádkozhatnék
szüntelenül?
Egyik nap áfonyaszedés közben rájöttem, hogy Istennel "beszélgetek" -
nem formális imát mondok, hanem úgy beszélgetek vele, mint egy baráttal
arról, milyen hálás vagyok az édes áfonyáért. Azon kaptam magam,
ugyanezt teszem, ha mosogatok, vagy vezetek - egyszerű beszélgetések
ezek arról, ami történt velem. Több időt szentelek a hallgatásra is.
Ezekben a "beszélgetésekben" Isten "hangja" olyan, mint egy szívemen
átfutó érzés, vagy agyamon átsuhanó gondolat. Néha hallom, amint Isten
egy barátom szavain keresztül szól hozzám. Ha ez történik, akkor Isten
mindkettőnk által munkálkodik, és Isten bölcsessége mindkettőnk javára
válik.
Még küzdök, de a kapcsolat, melyet Istennel építek, miközben
tanulgatom, hogyan "imádkozzak szüntelenül", erőt ad.

Imádság: Drága Urunk, add, hogy folyamatos párbeszédben legyünk veled.
Ámen.

Amikor Isten felé száll egy gondolatunk, már imádkozunk.
Hope Rouse-Lurie (Alabama, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MEGPRÓBÁLNAK ÚJRA HINNI!