Csendes Percek október 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. október 15. hétfő                        

Zsolt 27.

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek
ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is
rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában
lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és
gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas
kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve
mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed
elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te
vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim
vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám,
bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

                          KÖZEL VAN AZ ÚR
                           

Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket
megsegítni. (Zsolt 34,19)

A figyelmeztető jelek ellenére - több munkatársamat is elküldték, és
egyre kevesebb munkánk volt - készületlenül ért a találkozás a
főnökömmel, aki bejelentette, hogy megszűnik az állásom. Lesújtott a
hír. 15 éve dolgoztam a keresztyén kiadónál, ahová, úgy gondoltam, Isten
helyezett.
Három hónappal később, hosszú betegség után, meghalt édesanyám. Nagyon
közel álltunk egymáshoz, és bár örültem, hogy véget értek szenvedései,
szomorúság és különös félelem töltött el. A két legfontosabb teendő, ami
betöltötte a napjaimat, a munkám és édesanyám ápolása, hirtelen véget
ért. Mi lesz most?
Egy kedves barátom küldött egy képeslapot, melyben együttérzéséről
biztosított. Üzenetébe beleírta a 34. zsoltár fent idézett versét. Úgy
éreztem, mintha egy kis fény kigyulladt volna az alagút végén, amiben
haladtam. Igaz, hogy csak egy tűhegynyi fény volt, de ott volt. Magammal
hordtam a lapot, és minden nap elolvastam. Újra éreztem, hogy bár sok
csapással kell életünk során megbirkóznunk, Isten mindig közel van
hozzánk, hogy a sebeinket bekötözze, gyógyítson, és idővel teljesen
helyreállítson minket.

Imádság: Irgalmas Istenünk, amikor a szomorúság úrrá lesz rajtunk,
emlékeztess a jelenlétedre, és segíts, hogy ne felejtsük el, hogy te
mindig közel vagy. Ámen.

Ma abban a tudatban fogok járni, hogy Isten velem jön.
Susan Hibbins (Lincolnshire, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A NEMRÉG ELHUNYTAK HOZZÁTARTOZÓIÉRT!