Csendes Percek október 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. október 12. péntek                       

Mk 4,35-41.

35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus:
"Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot,
magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is
voltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok
becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó
hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így
szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 Ő pedig
felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el,
némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt
mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy
félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is,
a tenger is engedelmeskedik neki?"

                           INTEGETŐRÁKOK
                            

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. (Jn 14,27)

Amikor hétéves voltam, édesapám elvitt horgászni egy távoli
tengerpartra. Mivel túl kicsi voltam még a horgászáshoz, megelégedtem
azzal, hogy a parton ücsörögve a homokozó-játékaimmal játszottam. Amikor
édesapám bement a vízbe, hogy bedobja a horgot, észrevettem egy
integetőrákot, amint nyugodtan előmászott egy lyukból, nem messze tőlem.
Ollójánál még ijesztőbbek voltak fekete szemei, amelyekkel mintha engem
bámult volna. Nemsokára megláttam egy másik rákot, aztán még egyet,
mígnem úgy tűnt, mintha egy egész seregnyi óriás homoki pók arra
készülne, hogy engem lerohanjon. Rémülten kiabáltam: "Apa! Apa!"
Édesapám meghallotta kiáltásomat, aggódva pillantott rám, feltekerte a
horgászzsinórt, és visszaindult. Ahogy apám közeledett, a temérdek rák
mind visszasietett az üregeibe. Amikor részletesen elmondtam neki a
történetemet, elmosolyodott. Tudta, hogy a félelem fölösleges volt, a
rákok nem bántottak volna; de a nap hátralevő részében nem hagyott
magamra, nehogy egyedül kelljen magam megvédenem a rákok ellen.
Legtöbb félelmünk Isten számára bizonyára alaptalannak tűnik. De úgy,
ahogy édesapám, aki megértett és a közelemben maradt, Isten sem hagy
bennünket magunkra.

Imádság: Istenünk, amikor félünk, adj nekünk hitet, bátorságot,
reménységet! Segíts, hogy mindig eszünkbe jusson, hogy te velünk vagy!
Ámen.

Isten soha nem hagy magunkra, és megvéd minket.
Ishai Nickels (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A FÉLŐS GYEREKEKÉRT!