Csendes Percek október 6.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. október 6. szombat                       

Róm 8,18-27.

18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ
sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ
ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az
által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a
teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából
Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az
egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első
zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra,
testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a
reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki,
azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk,
akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi
erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni,
ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan
fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek
gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

                       KIMONDHATATLAN FOHÁSZ
                        

Segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell,
nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk
kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)

Ahogy végigsétáltam a kórház folyosóján, megéreztem, hogy a családom
engem fog kérni imádkozni. Mit mondjak? Tudtam, hogy ez az imádság nem
olyan lesz, mint bármelyik ezelőtt.
Befordultam nagyapám szobája felé, és megpillantottam a családom.
Vártak rám. Az arcukat meggyötörte a sok virrasztás és könny, amik árán
végül meghoztak egy nehéz döntést. Ez lesz nagyapám utolsó éjszakája.
Amikor elérkezett az idő, hogy a gépet lekapcsolják, megfogtuk egymás
kezét, és rám néztek. Egyszerre minden tapasztalatom használhatatlannak
tűnt.
Csendben álltunk, én a megfelelő szavakat kerestem. Egy sem jutott
eszembe. A Róm 8,26 villant be, és ennek szavait kezdtem mondani. Ekkor
a fejemben megszólalt John Rutter gyönyörű Rekviemjének szövege:
"Ajándékozd meg őt az örök élettel, ó Istenünk, és ragyogtasd rá
örökkévaló fényedet."
Hálás vagyok, hogy Isten kegyelmes jelenléte nem a képességeinktől
függ. Alkalmatlan vagyok, de a Lélek segít az erőtlenségemben. Nem arra
hívattam, hogy a saját vigasztalásomat és a saját irgalmamat adjam,
hanem hogy edény legyek, amin keresztül Isten szeretete megérint a
Szentlélek hatalmával.

Imádság: Urunk, minden értelmet meghaladó kegyelmed által hadd legyünk
a te gyógyító szereteted eszközei. Ámen.

Isten Lelke fel tud vértezni minket minden nap kihívásaira.
Charlie Overton (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉLET-HALÁLT ELDÖNTŐ KÉRDÉSSEL NÉZNEK SZEMBE!