Csendes Percek november 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2012. november 10. szombat                      

Zsolt 139,1-18.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz
engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed
szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le,
te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz
körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne,
mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak
alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam,
mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt
írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg
belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad
vagyok.

                         AZ ATYA SZERETETE
                          

Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed
szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden
utamra. (Zsolt 139,2-3)

Nehezen viselem, ha távol kell lennem a lányomtól. Minden apró dolog
megörvendeztet, ami vele történik. Még csak néhány napos, és minden
tevékenysége az evésre és az alvásra korlátozódik, és arra, hogy
gondtalanul feküdjön. Mégis mindig azon kapom magam, hogy szüntelenül
figyelem. Ezt azért teszem, mert mérhetetlenül szeretem. Nem tudok
betelni a látásával.
Ugyanilyen szeretetről szól a Zsolt 139 is. Isten figyel minket, tud
minden mozdulatunkról, ha ülünk, ha állunk, vagy amikor lefekszünk. Az
Isten gyönyörködik bennünk! Szeret minket, és még az olyan apró
részleteket is ismeri, mint a hajunk szála. (Mt 10,30)
A Zsolt 139-ben nem olyan Istenről olvasunk, aki azért figyel minket,
hogy elkapjon, ha valami rosszat teszünk. Ellenkezőleg, egy szerető
Istenről van szó, aki olyan, mint a gyermekét figyelő újdonsült szülő.
Sőt, nem csak figyelt a távolból, hanem közénk jött, hogy a mi életünket
élje, és utat mutasson. Isten szeretne meghitten és bizalmasan életünk
részévé válni minden nap.

Imádság: Szerető Édesatyánk, tudjuk, hogy szereteted mélyebb, mintsem
felfoghatnánk, és arra vágysz, hogy életünk része legyél naponta. Jöjj,
és lakozz bennünk. Ámen.

Tudva, hogy Isten szeret, hogyan tekintek a mai napra?
Derek Sum Wei Siang (Perak, Malajzia)

IMÁDKOZZUNK AZ ÚJSZÜLÖTTEK SZÜLEIÉRT!