Csendes Percek november 6.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2012. Nov. 6., K, 05:37:01 CET


                        2012. november 6. kedd                        

Zsolt 27.

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek
ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is
rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában
lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és
gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas
kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve
mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed
elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te
vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim
vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám,
bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

                           MIÉRT FÉLNÉNK?
                           

Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint
a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3)

Amikor a kisfiam négyéves volt, nagyon szerettem vele játszani egy kis
játékot. A térdemre ült, velem szemben. Miközben erősen fogtam a kezeit,
a térdeimmel mozgatva óvatosan meghintáztattam. Azután a kezeit tovább
is tartva felálltam, és még mindig a térdeimen tartva kissé fölé
hajoltam, ezáltal fejjel lefelé fordítva őt.
Azt gondoltam, félni fog, de meglepetésemre csak mosolygott. Kissé
mélyebbre hajolva azt mondtam neki: "Azt hiszem, le fogsz pottyanni!" De
ő csak tovább nevetett.
Amikor kifejeztem meglepetésemet, hogy nem fél, ezt válaszolta
nyugodtan: "Tudom, hogy nem hagysz leesni."
Micsoda bizalom! Teljesen biztos volt abban, hogy szeretem, és erősen
fogom a kezét. Hát akkor miért is félne?
Soha nem felejtem el ezeket a szavakat. Jézus okkal beszélt a
gyermekekről. Mi felnőttek gyakran félünk olyan helyzetektől, melyek
legyűrhetnek minket. De ha szilárdan kapaszkodunk Isten kezébe, tudva,
hogy ő szeret minket, nincs okunk a félelemre.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük szeretetedet. Add azt a bizalmat,
hogy bármilyen körülményben vagyunk is, nem hagysz minket elesni. Ámen.

Isten szorosan tart akkor is, ha életünk a "feje tetejére áll".
Elena La Puente (Buenos Aires, Argentína)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLELEMBEN ÉLNEK!


További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról