Csendes Percek november 3.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2012. november 3. szombat                       

ApCsel 8,26-39.

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé
a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és
elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok
királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve,
és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve
olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és
csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy
Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?"
31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem
magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32
Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot
levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja
meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet,
nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az
udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a
próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és az
Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább
haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember:
"Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" 37 (Ezt
mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig
így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a
ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor
kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé
az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.

                       BIZONYSÁGTÉTELRE KÉSZ
                        

Nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust
a templomban és házanként. (ApCsel 5,42)

Évekkel ezelőtt bevezettük azt a szokást a feleségemmel, hogy
reggelenként elolvastuk a Csendes Percek áhítatos kiadvány soron
következő szakaszát. Amikor elutaztunk valahová, akkor is mindig
magunkkal vittük. Amikor tehát egy mexikói kirándulásra mentünk, akkor
is folytattuk ezt a gyakorlatot, és hangosan olvastam a feleségemmel a
napi áhítatot a reggelinél.
Ez a reggeli csendességünk felkeltette a kirándulóhajó személyzete
egyik tagjának a figyelmét. Ez a hölgy elmondta, hogy önkéntelenül is
hallotta az áhítatunkat, és az sokat jelentett neki. Örömmel fogadta
ezután, amikor a hitünkről bizonyságot tettünk neki. A beszélgetés során
neki adtam a Csendes Percek füzetet, hogy ő is elkezdhesse gyakorolni az
Isten előtti naponkénti elcsendesedést. Bár így ideiglenesen áhítatos
könyvecske nélkül maradtunk, tudtam, hogy Isten jó kezekbe juttatta azt.
E véletlenszerű találkozás után azt az időt, amit eddig az áhítatos
füzet olvasására szántunk, imádsággal töltöttük, kérve Istent, hogy a
Csendes Percekben lévő isteni ige szóljon hatalmas erővel ehhez az
asszonyhoz.

Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünk észrevenni, hogy mikor
beszélhetünk igédről a körülöttünk élőknek. Tégy minket az evangélium
terjesztésének eszközeivé. Ámen.

Hogyan használom ki a lehetőségeket az örömüzenet továbbadására?
Mark Hrabe (Arizona, USA)

IMÁDKOZZUNK A KIRÁNDULÓHAJÓK SZEMÉLYZETÉÉRT!