Csendes Percek május 23.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2012. május 23. szerda                        

Fil 3,7-15.

7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.
8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram
ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és
szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék
rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a
Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10
hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben
való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11 hogy valamiképpen
eljussak a halottak közül való feltámadásra.
12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de
igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus
Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de
egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van,
annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának
a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit
másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek;

                              MEGBÁNÁS
                              

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és
megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Jn 1,9)

Egy nagyszerű ember, egy egyházi vezető, akit csodáltam, gyakran
mondta, hogy soha életében nem bánt meg semmit. Azonban, ha saját
választásaimra gondolok, azt látom, hogy egész sor megbánnivaló zavarja
a lelkem nyugalmát. Sok-sok órát töltök korábban mondott szavaimon,
döntéseimen, tetteimen rágódva. Szeretném meg nem történtté tenni
ezeket.
János fönti szavai elgondolkoztattak. Rájöttem, hogy nem feltétlenül
bűn minden cselekedet, amit bánok. Néha inkább oktalan választásról volt
szó vagy arról, hogy tévesen mértem föl a helyzetet. Egyszer például,
elfogadtam egy állást az otthonomtól és családomtól távol. Ezután nem
tudtam részt venni születésnapokon, és a család életének sok egyéb
részében. Isten üzenete a bűnökre és a hibákra vonatkozóan ugyanaz: nem
jó visszanézve töprengeni: "mi lett volna ha..."
Megtanultam, hogy a jó, istenközéppontú élethez nem fontos, hogy
megbánás nélkül éljünk. Amikor a múltra gondolok, de a jövőre tekintek,
látok valami értéket még a megbánt dolgokban is. Tapasztalataink,
különösen a hibák szolgálhatják a megerősödésünket, bölcsebbé
válásunkat.

Imádság: Drága Istenünk, segíts szerető karjaidban megpihenni, és
tudni, hogy irántunk való szereteted nagyobb, mint valamennyi
sajnálkozásunk. Jézus nevében. Ámen.

Minden múltbeli cselekedetet és megbánást Isten szerető kezeiben
hagyhatunk.
Jack Cameron (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A CSALÁDJUKTÓL TÁVOL DOLGOZÓKÉRT!