Csendes Percek május 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                         2012. május 15. kedd                         

Róm 7,5-25.

5 Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított
szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek
gyümölcsöt. 6 Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva
tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a
Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a
régiben.
7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem
ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem
ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!" 8 De a bűn a
parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle
kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 9 Én pedig a törvény
nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a
bűn, 10 én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott
parancsolat lett halálommá. 11 Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a
parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. 12 A törvény tehát
szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. 13 Akkor a jó lett halálommá?
Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által
hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat
által.
14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki
vagyok szolgáltatva a bűnnek. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem,
mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a
törvényről, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a
bennem lakó bűn. 18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem
lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra,
hogy megtegyem, nincs. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót,
hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt
teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó
bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót
akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22 Mert gyönyörködöm az
Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik
törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt
a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Ki szabadít
meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus
Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok
ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

                           KINYÚJTOTT KÉZ
                           

Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította
lábamat, biztossá tette lépteimet. (Zsolt 40,3)

Kilenc éves voltam, mikor a nagymamám hátsó udvarán beleestem a nyitott
szemétgödörbe, amely egy kiadós esőzés miatt megtelt vízzel. Valahogy
sikerült kinyújtani a kezemet. Valaki látta, mi történt, és kimentett.
Amint kikerültem a rothadó szeméttel telt gödörből, lemostak, és
orvoshoz vittek.
Az eset saját emberi helyzetünkre emlékeztet. Minden nap beleesünk a
bűn vermébe, s minden nap tudjuk, hogy Krisztus keze utánunk nyúl, hogy
megmentsen. Arra vár, hogy nyújtsuk a kezünket, hogy kiemelhessen, hogy
lemoshassa rólunk bűneinket. Az evangéliumi történetben, mikor Péter a
vízen jár, és elkezd süllyedni, így kiált: "Ments meg, Uram!" Jézus
azonnal kinyújtja a kezét, és megmenti őt. Valamikor nagyon mélyre
süllyedtem a bűn szennyes vermében, s már közel voltam a lelki halálhoz.
Aztán Krisztus megmentett. Egyedül nem tudtam volna kiszabadulni
végzetes helyzetemből, de hittel kinyújtottam a kezem, és megragadtam
Megváltómat.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy utánunk nyúlsz, és megmentesz minket a
bűntől és következményeitől. Ámen.

A bűn olyan, mint a ránk tapadó rothadó szemét, de Isten mindig kész
megtisztítani minket, és új életet adni nekünk.
Charlotte Mande Kasongo-Lenge (Fokváros, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK A FRISSEN MEGTÉRT KERESZTYÉNEKÉRT!