Csendes Percek május 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. május 13. vasárnap                       

Péld 31,10-31.

10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az
igazgyöngynél.
11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy.
12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.
13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.
14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.
15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést
szolgálóinak.
16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít.
17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.
18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.
19 Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót.
20 Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.
21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg
ruhába öltözött.
22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.
23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül
együtt.
24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.
27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.
28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri:
29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!
30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre
méltó.
31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!

                              ÖRÖKSÉG
                               

Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely
először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg
vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. (2Tim 1,5)

Elővettem régi varrógépemet és varrókészletemet, s leporoltam róluk 30
év porát. Hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy újra varrni
akartam két lányunokámmal. Tűzés, vágás, öltés - a kezeim mintha
maguktól emlékeztek volna a régi ügyességükre. Ám ahogy megsimogattam az
anyagot, a nagymamám kezét láttam. Mikor lett a kezem olyan, mint az
övé?
Emlékszem a kezére, mikor gyöngyöket varrt az esküvői fátylamra, mikor
fürgén dagasztotta a fánkot, vagy mikor cukrot és fahéjat szórt a
legjobb pirítósra, melyet valaha ettem. S emlékszem hálásan
összekulcsolt kezére, mikor utoljára köszöntem el tőle oly sok évvel
ezelőtt.
Emlékszem arra is, hogyan imádkozott. Négyévesként mellette ültem a
templomban, s láttam, ahogy az ég felé emelte kezét, és csukott szemmel
beszélt Istenhez. Amint néztem, semmi kétségem nem volt, hogy Isten
létezik, és meghallgatja.
Milyen csodálatos örökséget hagyott rám! Ahogy varrok, minden öltéssel
szeretetemet adom az anyagba, s azért imádkozom, hogy unokáim is segítő,
szerető és imádkozó kezeimre emlékezhessenek.

Imádság: Drága Urunk, segíts minket, hogy életmódunkkal a hit örökségét
hagyhassuk utódainkra. Ámen.

Hogyan tehetek ma úgy, hogy mások meglássák Krisztust?
Carol A. Lowe (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A NAGYSZÜLŐKÉRT ÉS AZ UNOKÁKÉRT!